Oldalak

2015. január 13., kedd

Volt egyszer egy Aranycsapat

Buzánszky Jenő halálával immáron senki sincs közöttünk közülük – emlékezzünk minden idők legnagyobb magyar együttesére.

Az Évszázad mérkőzése, az olaszok római kiütése, egy svédek és egy osztrákok elleni barátságos találkozó. Ez az a négy mérkőzés, amelyen a magyar labdarúgó-válogatott abban az összeállításban szerepelt, amit később Aranycsapatként ismert és emlegetett a világ. Mindössze négy meccs – de a csapat legendája ennél sokkal többet foglal magába.

Aranycsapat
Puskás vezetésével a pályán az Aranycsapat
Az 1950. május 14. és 1954. július 4. között veretlen magyar válogatott Sebes Gusztáv irányításával új alapokra helyezte az egyetemes futballt. Ma is igazodási pont, külön fejezet a sportág evolúciójában ez a válogatott, nincs olyan szakember a világon, aki ne említené meg őket, ha a futball fejlődéséről beszél.

A csapatot, amely mindent megnyert, hogy aztán a legfontosabb meccsét elveszítse. A csapatot, amelyben nem volt gyenge pont, volt ellenben legalább hét világklasszis, köztük négy igazi zseni. A csapatot, amelynek az összeállítását kívülről tudja (tudta?) minden magyar sportbarát. Azt az összeállítást, amelyben 1953 novemberében 6-3-ra legyőzték Angliát a Wembley-ben. A játékosok sorsát később nem csak a sport, a történelem is meghatározta. Volt, aki haza sem tért haláláig Magyarországra, de olyan is, aki állami kitüntetéseket kapott.


Egy csapat, amelyik immáron örökre a futballmesék legendája. Buzánszky Jenő távozott utolsónak közülük, nem sokkal kilencvenedik születésnapja előtt. A Rangadó.hu a klasszikus Aranycsapat-felállás szerint tiszteleg az egykori klasszisok előtt – haláluk sorrendjében sorba állítva a magyar futball halhatatlanjait.

Zakariás József (1924-1971) – a balfedezet. Ő élt a legkevesebbet az Aranycsapat játékosai közül. 47 évesen hunyt el Budapesten. Mindhárom emblematikus mérkőzésen (olimpiai döntő, londoni 6-3, berni vébédöntő) a pályán volt – az egyetlen tagja a csapatnak, aki Bern után nem lett többé válogatott. Harmincötször játszott a nemzeti csapatban.

Bozsik József (1925-1978) – a jobbfedezet. Az Aranycsapat szíve, motorja, zseniális irányító, kora egyik legnagyobb futballistája. 101-szeres válogatott, rajta kívül magyar férfi futballista nem érte el a száz válogatottságot. Puskással közismert volt gyerekkori barátságuk, olykor rivalizálásuk, a grundon felnőve az ösztönös zsenialitás és a tudatos klasszis megoldások ötvöződtek a játékában. A Honvédon kívül nem játszott más csapatban, nevét a kispesti stadion őrzi. Ült szövetségi kapitányként a válogatott kispadján, igaz, csak egyetlen mérkőzésen. Gólt lőtt az Évszázad mérkőzésén. Az 1978-as argentínai világbajnokság első magyar mérkőzése előtt hunyt el, emlékére a házigazda argentinok ellen gyászkarszalaggal futballozott a 12 év után résztvevő magyar válogatott.

Aranycsapat
A londoni 6:3 után
Kocsis Sándor (1929-1979) – a jobbösszekötő. Ő is szívszorítóan keveset, ötven évet sem élt. Az Aranycsapat egyik zsenije, a világ valaha volt egyik legjobban fejelő játékosa. Magyar és spanyol bajnok is volt, háromszoros magyar gólkirály. A Barcelonával BEK-döntőben is játszott. Az 1954-es világbajnokság gólkirálya, 11 találattal. A válogatottban is elképesztő a hatékonysága, 68 mérkőzésen 75 gólt szerzett. Néhány hónappal ötvenedik születésnapja előtt kizuhant egy barcelonai kórház negyedik emeletéről, súlyos betegen.

Lóránt Gyula(1923-1981) – a középhátvéd. Vidékről indulva lett a világ egyik legjobb védője, sziklakeménységű, remek rúgótechnikájú klasszis. Harminchétszer húzhatta fel a válogatott mezét. Az Aranycsapat játékosai közül ő lett edzőként az egyik legsikeresebb. Idehaza csak a Honvédot és a Debrecent edzette, Németországban viszont nyolc különböző klub, a többi között a Bayern München vezetőedzője is volt. Legnagyobb sikere és halála is a görög PAOK csapatához kötődik: 1976-ban bajnoki címet nyert velük, 1981-ben pedig a kispadon ülve, szívroham következtében halt meg.

Budai II László (1928-1983) – a jobbszélső. A klasszikus Aranycsapatból ő az egyetlen, aki nem lépett pályára a berni vébédöntőben. Klubcsapatban csak a Ferencvárosban és a Honvédban játszott, mindkettővel nyert bajnoki címet, összesen ötször. Kocsissal remekül megértették egymást a pályán, rengeteg gólt készített elő. 1950-ben a lengyelek elleni barátságos meccsen viszont nem előkészítőként csillogott: négy gólt szerzett az öt magyar találatból. 39-szer volt válogatott, a rákospalotai stadion az ő nevét viseli. Az 54-es világbajnokságon csak két meccsen, Korea és Uruguay ellen játszott, a döntőn Tóth Mihály helyettesítette.

Lantos Mihály (1928-1989) – a balhátvéd. 53 válogatott meccsén hátvéd létére öt gólt is szerzett, kettőt a svájci világbajnokságon (a brazilok elleni negyeddöntőben is betalált, tizenegyesből). Az MTK-n kívül nem játszott más klubban a hatalmas lövőerejű védő, aki később edzőként is sikeresnek számított. A Videoton és a ZTE kispadján is ült.

Czibor Zoltán (1929-1997) – a balszélső. Komáromból indulva lett a Fradi legendája, bár neki is át kellett mennie parancsra a Honvédba játszani. 43-szor szerepelt a válogatottban, gyors, remekül cselező szélső volt, igazi „bolond”, nem véletlenül volt ez a beceneve. Olimpiai és világbajnoki döntőn is gólt szerzett, összesen 17-szer talált be a válogatott játékosaként. 1956 után külföldön maradt, Kocsissal együtt játszott a Barcelona egyik aranycsapatában, amellyel hat év után nyerték meg a spanyol bajnokságot 1959-ben. Játszott BEK-döntőben is 1961-ben, Kocsissal együtt: ugyanabban a berni stadionban, ahol az Aranycsapat elvesztette a vébédöntőt – ők is vesztettek a Benfica ellen.

Hidegkuti Nándor (1922-2002) – a középcsatár. Az Aranycsapat egyik legnagyobb csillaga, minden idők egyik legjobb magyar csatára, aki saját posztján forradalmasította a futballt, a hátravont csatár játékával, a mai hamis kilences előfutáraként. A csapat játékának egyik legmeghatározóbb alakja volt. Az MTK-ban töltötte pályafutása legfontosabb részét, a Hungária körúti stadion az ő nevét viseli. 69 mérkőzésen játszott a nemzeti csapatban, 39 góljából hármat az Évszázad mérkőzésén szerzett Anglia ellen. Ezen kívül még két további mesterhármasa is volt a válogatottban. Edzőként Firenzében és Győrben is legenda lett, a toszkán klubbal Olasz Kupát és KEK-et nyert, az ETO-val – második vidéki csapatként – magyar bajnok. Tizenkét évig dolgozott Egyiptomban.

Aranycsapat
A berni döntő és Puskás
Puskás Ferenc (1927-2006) – a balösszekötő. A ma már nem létező poszt univerzális világklasszisa, az Aranycsapat és a magyar futball emblematikus alakja, minden idők egyik legnagyobb labdarúgója. A Honvéd és a Real Madrid legendája, két ország csapatával is járt világbajnokságon. A futballtörténelem egyik leghatékonyabb góllövője volt, a Honvédban 349 meccsen 358 gólt szerzett, a válogatottban 85 meccsen 84-szer talált a kapuba. A helsinki olimpia és a svájci világbajnokság fináléjában is gólt lőtt. 1956 után 25 évig nem tért haza, itthon sokáig a nevét sem lehetett leírni, miközben a Real Madridban, túl a harmincon, új karriert kezdett. Ötször volt magyar, hatszor spanyol bajnok, a BEK-et háromszor nyerte meg a madridiakkal, máig az egyetlen futballista, aki BEK-döntőn négy gólt szerzett (1960). Volt gólkirály itthon, Spanyolországban és a BEK-ben is. Edzőként is legendás lett, a Panathinaikosz csapatát elvezette a legrangosabb európai kupa döntőjébe (1971). Ausztráliában is edzősködött, 1981-ben tért haza Magyarországra. 1993-ban néhány mérkőzésen ült a magyar válogatott kispadján. Mindent, ami a magyar futballal kapcsolatban felmerül a világban, gyakorlatilag az ő nevéhez kötnek, Puskás nem csak extraklasszis labdarúgó volt, de jelenség és egy dicsőséges (futball)korszak szimbóluma – a mai napig.

Grosics Gyula (1926-2014) – a kapus. Dorogi születésű, később a Tatabányához kötődött, de az Aranycsapatba a MATEOSZ-ból, majd a Honvédból került be. A Fekete Párduc posztján a világ egyik legjobbja volt, és mivel több csapattársával ellentétben nem disszidált 1956 után, sokáig maradt a válogatott kapusa. Három világbajnokságon szerepelt, egyedüliként az Aranycsapat játékosai közül. Összesen 86-szor játszott a válogatottban. Tizenöt éven át volt a nemzeti csapat kapusa! 2008 márciusában a Ferencváros szimbolikus gesztussal leigazolta az akkor 82 esztendős legendát, a Sheffield United elleni barátságos mérkőzésen egy percre beállt a kapuba.

Buzánszky Jenő (1925-2015) – a jobbhátvéd. Az egyetlen játékos, aki vidéki klubból került be az Aranycsapatba, a Dorog legendája. Egy év kivételével egész pályafutását a Dorogi Bányászban töltötte, innen lett stabil válogatott, 1950-ben debütált és hat év alatt 49 mérkőzésen lépett pályára a csapatban. Az Aranycsapat utolsóként távozott klasszisa idős korában igazi futballnagykövet volt, soha nem mondott nemet, ha valahova hívták, gyerekekkel ugyanolyan szívesen beszélgetett a fociról, mint újságírókkal. A Nemzet Sportolójaként hunyt el, örökre lezárva az Aranycsapat földi fejezetét.

És a legendás felállás: Grosics – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Budai II, Hidegkuti, Kocsis, Puskás, Czibor.

Örökre velünk maradnak.

2015. január 11., vasárnap

Elhunyt Buzánszky Jenő

Hosszan tartó, súlyos betegség után, életének 90. évében elhunyt Buzánszky Jenő, az Aranycsapat jobbhátvédje, olimpiai bajnok, Európa Kupa-győztes, világbajnoki ezüstérmes labdarúgó. Halálával a legendás Aranycsapat klasszikus felállásának összes tagja távozott az élők sorából. A Buzánszky Jenőt a Magyar Labdarúgó Szövetség saját halottjának tekinti.


Buzánszky Jenő 1925. május 4-én Újdombóváron született, a Dombóvári Vasutas (1938–46), a Pécsi VSK (1946–47), majd a Dorogi AC (Dorogi Tárna, Dorogi Bányász (1947–59) játékosa volt. Részese volt az Aranycsapat időszakában minden nagy sikernek, olimpiai bajnok (1952), Európa Kupa-győztes (1953), világbajnoki ezüstérmes (1954). 1950. november 12. és 1956. július 15. között 49-szer játszott a magyar válogatottban. Ő volt az Aranycsapat alaptizenegyének egyetlen, vidéki klubból beválogatott tagja, sőt világszerte az egyik leghíresebb magyar futballista, ha azt vesszük, hányan fújták (s talán a fiatalok közül is még hányan fújják) kívülről: Grosics – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Budai II, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor.

Buzánszky Jenő pályafutása azonban ennél is sokkal hosszabb passzus a magyar futballtörténelemben. Bár egyetlen gólt sem lőtt a válogatottban, nagyon értett a gólszerzéshez is, katonai szolgálata alatt a Budapest Őrzászlóalj együttesében a Rákosi Kupának nevezett hadsereg bajnokság mérkőzésein csatárként rendszeresen 6-8 gólt lőtt meccsenként (1949–52). Nem csoda, a negyvenes években a pécsi vasutasklubban még centert játszott, az MTK egykori legendás balszélsője, az akkoriban hosszú kalandozás után hazavetődött Szabó „Petár” kezei alatt. A mester faragott a kiváló középcsatárból még kiválóbb jobbhátvédet. Szabó Péter aztán elment Dorogra edzőnek, de ott sem feledkezett meg egyik kedvenc, s feltétlenül legtehetségesebb játékosáról. Az ő hívására lett Buzánszky Jenő dorogi játékos. S aztán már az is maradt, egész pályafutása során.

22 Magyar-Szovjet 1-1Az Aranycsapat legendás jobbhátvédje attól kezdve soha nem váltott klubot – de nem jelenti ez azt, hogy ne viselte volna más klub mezét. A Fradi, immár újra zöld-fehérben, 1956 decemberében jugoszláviai túrára ment. Három dorogi, Ilku, Varga és Buzánszky Jenő (és a diósgyőri Szigeti) kölcsönjátékosként vett részt a túrán, az Aranycsapat jobbhátvédjének négy Fradi-mérkőzés is gazdagította parádés pályafutását.

A visszavonulása után 1961 és 1972 között edzőként dolgozott, a Dorog mellett irányította az Esztergomi Vasas és a Fősped Szállítók csapatát is. Aktívan építette az Aranycsapat legendáját, élménybeszámolókra, filmvetítésekre járt. 1985–1993 között a Komáromi illetve Komárom-Esztergom megyei Labdarúgó-szövetség elnökhelyettese, 1993-97 között elnök. 1993-tól kezdve az MLSZ elnökségi tagja volt, az utánpótlás-bizottság elnökhelyettese. A Debreceni Egyetemen a kétezres évek eleje óta rendeznek a tiszteletére labdarúgókupát, Pécsett pedig a Leőwey Klára Gimnáziumban 2013-ban már hatodszor volt sikere az Aranycsapat korábbi játékosáról elnevezett kupának az iskola végzősei között. 2011 óta minden évben megmérkőznek a trófeáért Pécs meghívott középiskolái is. Ezeken az eseményeken Buzánszky Jenő is rendszeresen részt vett. A dorogi stadion 2010 májusa óta a nevét viseli. 2011. április 26-án a tavaly elhunyt Grosics Gyulával együtt átvehette a Nemzet Sportolója elismerést. Buzánszky Jenő vasárnapi haláláról fia tájékoztatta a FourFourTwo.hu-t.

A legendás labdarúgó halálával pótolhatatlan veszteség érte nemcsak a magyar, hanem az egyetemes labdarúgást is. A Buzánszky Jenőt a Magyar Labdarúgó Szövetség saját halottjának tekinti.

2015. január 9., péntek

Eden Hazard - A belga titán álmai kék mezében

A Chelsea-ben mindenki róla áradozik, többen azt mondják, ő a kékek Messije - ezzel szemben ő még közel sem tartja magát ilyen sokra.

Egészen sajátos módon dönti el, jól sikerült-e számára egy meccs vagy sem. Kifejezetten örül Diego Costa és Cesc Fabregas érkezésének, mert rengeteg tehertől szabadították meg. Olyannyira jól érzi magát Londonban, hogy jelenleg NINCS AZ A PÉNZ, amiért elhagyná a Chelsea-t.

- Ebben a szezonban, mintha sokkal jobban játszanál, mint tavaly.
- Örülök, ha mások is így látják. Én azt a célt tűztem ki magam elé, hogy az idei összes mérkőzésen pályára lépjek. Ez azért is jó, mert José Mourinho is csupán ennyit vár el tőlem. Azt mondta, tudja, mire vagyok képes, s neki arra van szüksége, amit eddig látott.

- A Chelsea játéka viszont Fabregas és Diego Costa érkezésével már másról szól. Számodra jelentett a két új csapattárs bármiféle változást?
- Tény, hogy más, mint tavaly, sokkal több szabadságom van a pályán. Az előző idényben egyáltalán nem volt ritka, hogy kettő, esetleg három játékos állítottak rám az ellenfelek, most viszont sokkal könnyebb dolgom van, ugyanis a két spanyolra is figyelniük kell. Ha megteszik, az nekem jó, ha nem, az pedig a csapatnak - nem jöhetünk ki rosszul ebből.

- Kívülről viszonylag egyszerű eldönteni, hogy egy futballistának egy adott mérkőzés jól vagy rosszul sikerült. Te hogy mérlegelsz magadban a lefújás után?
- Én akkor tudom, hogy jó meccset játszottam, ha mondjuk tízszer szabálytalankodnak ellenem. Akkor tudom, hogy elememben vagyok, ez ugyanis azt jelenti, hogy legalább tíz párharcot megnyertem, a védők pedig már csak menteni próbálták a menthetőt.

- Az előző Premier League-kiírásban te voltál az, aki ellen a legtöbbet szabálytalankodtak.
- Igen, én is láttam a statisztikákat, és örülök is neki. Ilyenkor adódik a lehetőség a csapat előtt egy szabadrúgással, vagy tizenegyessel. A futball pedig a játék szintjén ezekről az apró lehetőségekről szól, egy játékosnak ezeket kell tudnia megteremteni vagy épp kihasználni, a gól ebből születik. Persze én is szeretnék minél több gólt rúgni vagy gólpasszt adni, de nem ez az elsődleges célom, erre ott vannak a csapattársaim, mindenki a játék más és más elemében jó.

- Említetted, hogy Mourinho azt mondta, semmi extrát nem vár el tőled, csak hozd azt, amiben jó vagy. Ennyire jó a viszonyotok, vagy ő minden játékosában ennyire bízik?
- Erre is jó példa az előző idény, akkor csiszolódtunk össze. Nem úgy ment a játék, ahogy terveztem, és José nagyon sokat beszélt velem erről. Rávilágított a hibáimra, és ezalatt az idő alatt mondhatni össze is barátkoztunk. Nem csupán játékos-menedzser viszonyban állunk, nem is pusztán futballról szoktunk beszélni egymással, és ez megerősítette az önbizalmamat. Nagyon jó az ő keze alatt játszani. Korábbi játékosaitól olvastam nyilatkozatokat, amelyben méltatták Mourinhót, de most már személyesen is megtapasztaltam, hogy milyen az, ha ő az edződ.

- A nyári vb után azt lehetett olvasni, hogy a Paris Saint-Germain óriási összeget kínált érted, majd ezeket a híreket felváltották José Mourinho szavai, melyek szerint hosszú időre elkötelezed magad Londonban. Te milyen hosszan tervezel a Stamford Bridge-en?
- Nos, a világ egyik legjobb klubjában vagyok, úgy érzem, nagyon erős csapatunk van, és a srácokkal bármelyik serleget képesek vagyunk elhódítani. Semmi okom nincs távozni, vagy akár csak gondolatban sem kell más csapatot keresnem. Minden tiszteletem a francia bajnoké, hiszen én is megnyertem korábban a Ligue 1-t a Lille játékosként. Nagyszerű futballistáik vannak, a csapatuk tényleg iszonyatosan erős, de a Chelsea sokkal több BL-tapasztalattal rendelkezik, és jó néhány poszton hosszabb a kispad a Stamford Bridge-en, mint a Parc des Princes-ben.

- A jövőddel kapcsolatban nemcsak az került terítékre a sajtóban, hogy vajon melyik klubban folytatod, azt is sokan feszegetik, hogy egy napon utoléred Cristiano Ronaldót vagy Lionel Messit - szerinted hol tartasz 23 évesen?
- Én nem vagyok sem Messi, sem Ronaldo, ők valamelyik másik bolygón születtek. Ha hozzájuk hasonlóan jó akarok lenni, akkor rengeteget kell dolgoznom mindennap még nagyon hosszú éveken keresztül, és akkor sem biztos, hogy sikerül valamikor is utolérnem őket. Nem is célom, hogy olyan legyek, mint ők, hogy ugyanúgy negyven-ötven gólt rúgjak egy szezonban, mint ők ketten. Én a saját magam módján szeretnék a legjobbak egyikévé válni. Egyébként nekik sem sikerült volna ez önerőből, egyedül senkiből nem lesz klasszis futballista. Ahhoz, hogy a legjobb legyél, a legjobb csapatok valamelyikében kell játszanod. Úgy érzem, ezt a Chelsea-nél megkapom, ezért vagyok itt és ezért maradok.

- Akkor tehát a Real Madrid sem érdekel...
- Nem.

- Pedig állítólag azt nyilatkoztad, hogy a Real Madrid kedvéért elhagynád a Chelsea-t.
- Ilyent sohasem mondtam. Még csak azt sem, hogy ha valaha is eligazolok innen, akkor a következő klubom a Real Madrid lehet. Mi okom lenne rá, ha egyszer álmaim klubjában játszhatom?  

A kritikus

  1. "Hazard egyre jobb játékossá válik. 17 évesen került a Lille-hez, az ott eltöltött két szezonja során is a francia élvonal egyik legjobb játékosa volt, most, 23 évesen pedig a Chelsea meghatározó futballistája. Ez mind igaz, ugyanakkor sokkal több gólt kell rúgnia."
  2. "Néha feleslegesen trükközik. A Wales elleni Európa-bajnoki selejtezőn csak középre kellett volna passzolnia a csapattársához, Christian Bentekéhez, ő ehelyett rabonával kapura lőtte a labdát. Szép mozdulat volt, bevallom, nekem is tetszett, de a válogatottban nincs helye a felesleges látványelemeknek, azok nem mehetnek a hatékonyság rovására."
Marc Wilmots,
a belga válogatott szövetségi kapitánya