Oldalak

2014. augusztus 30., szombat

TOP LIGÁK 2014/2015 5. rész

Ligamustra

A fantasztikus négyes


Premier League
Bundesliga
Primera División
Serie A
Nemzetközi kupasikerek
A büszkeségfalon kiemelt helyen van a Liverpool (5), Manchester United (3), Notthingham Forest (2), Aston Villa (1), Chelsea (1) zászlaja. S ha nem is olyan magasan, de szintén előkelő helyen feszít a Leeds United, a Tottenham Hotspur, a Newcastle United, az Arsenal és az Ipswich Town címere is, mint akik „eggyel lejjebb” hoztak dicsőséget az angol labdarúgásnak. A ’Pool és a Chelsea mindkét helyen feltűnik.
A legszerényebb BEK/BL-gyűjtemény (mindössze hétdarabos) mellé az ezen társak mellett szintén szegényes hatdarabos UEFA/Európa-liga siker párosul. A Bayern (5), Hamburg (1), Dortmund (1) trió hozta össze az értékesebb részt, míg a második vonalat a Mönchengladbach, Leverkusen, Frankfurt, Schalke kvartett képviseli.
Huszonnyolc európai kupasikerével a spanyolok feszítenek az élen, ráadásul még arra is figyeltek, hogy igazságosan osszák meg, 14 BEK/BL-siker mellé társul ugyanennyi UEFA-kupa és Európa-liga siker. Az elitet a Real Madrid (10) és a Barca (4) hozta össze, a második számúnál már beszállt az Atlético Madrid, a Sevilla, a Valencia és a Zaragoza is.
A tucatnyi elitligás elsőséget a két milánói csapat – Milan (7), Internazionale (3) – és a Juventus (1) kalapálta össze, míg a kereken tíz „egyébhez” jött némi segítség az AS Roma és a Napoli részéről – az AC Milan viszont nem „kispályázott”.
Légiósok
Igazi multikulti bajnokság, hiszen a 342 idegenlégiós a teljes profi keret 66 százalékát teszi ki, amely messze a legnagyobb arány ezen az oldalon. Sőt, nemcsak számában és arányában, hanem „feladóból” is, kereken hatvan országból érkeztek játékosok Angliába.
A tizennyolc csapatos élvonal 521 igazolt profijából 244 érkezett a német határokon túlról (összesen 58 országból), s ez bizony 46 százalékos arány. Ebből is látszik, nem baj, ha sok a légiós. No persze, a minőség…
Jamaica a jamaicaiaké – az elhíresült mondást kölcsönvéve, a spanyol liga a spanyoloké. Legalábbis itt a legkevesebb a külföldi, mindössze 198-at visznek az 506 darabos profi státusból (39%). Az ötven különböző nemzetiség viszont azt jelzi, világszerte népszerű úti cél Spanyolország.
Noha kissé leértékelt mostanság az olasz első osztály színvonala, izgalmas, azért még mindig sokan igyekeznek bejutni oda. A hazai erőkön kívül még 51 országból 312 játékosnak sikerült, ez valamivel több (52%), mint a kiosztott helyek fele.
Ligaérték
3,61 milliárd euró
2,35 milliárd euró
2,81 milliárd euró
2,47 milliárd euró
Bajnokok
Mióta Premier League-nek hívják az angol élvonalat, huszonkét alkalommal írták ki a bajnoki szezont, s ezek végén összesen öt különböző csapat örülhetett nagyon-nagyon. A 13-szoros bajnok MU mellett a Blackburn (1), az Arsenal (3), a Chelsea (3) és a Manchester City (2).
Az ötvenegy letudott Bundesliga-szezon végén tizenkét különböző klub emelhette már fel a salátástálat, a rekorder természetesen a Bayern München 23 elsőséggel. Érdekesség, hogy a közvetlen élbolyhoz tartozó Schalke 04 még nem tudott egyszer sem odaérni a tabella tetejére záráskor.
A 82 spanyol évad kilenc győztest szült, de csak hatan tudtak többször is örülni, hárman jutottak el a tízig – Atlético Madrid (10) – , ketten húsz fölé – Barcelona (22), és csak egy harmincon túl – Real Madrid (32).
A 83. bajnoki kiírásnak nekivágó olaszoknál a 28 alkalommal győztes Juventus mögött a két milánói klub sorakozik fel, az Inter 16, a Milan 15 elsőségnél tart. A nagy hármason kívül még 9 együttes vívta ki a végső dicsőséget.
Legutóbbi magyar
Elmúltak a dicsőséges évek, Gera Zoltán nyári hazaköltözésével egy évtized után ismét „magyarmentes” övezet lett az angol élvonal. A másodosztályban még található ugyan három honfitárs (Bajner, Bogdán, Tőzsér), de az igazán nagyok játszóteréről kiszorultunk.
Az egyetlen liga, ahol nem múlt, hanem jelen van, hiszen Szalai Ádám (Hoffenheim) és Stieber Zoltán (Hamburg) aktívan – legalábbis remélhetőleg – képviseli a magyar színeket. Mindkét gárda középutas a bajnokságban így remélhetőleg a Szalai-Stieber duó első osztályú jegye sem csak erre a szezonra szól.
Az utolsó katona, Pintér Ádám 2013 nyarán hagyta el a spanyol élvonalat, miután három évet húzott le a Zaragozánál. Negyvennégy bajnokin játszott, s miután a csapat tavaly búcsúzott az élvonaltól, ő is elköszönt. Egy év oroszországi kaland után jelenleg a görög Levadiakosz játékosa.
Egy röpke időszak erejéig erős volt a magyar jelenlét (Koman, Vass, Rudolf), ám aztán szép lassan (vagy inkább túl gyorsan…) elillantunk az A-osztályból. Legtovább Tőzsér Dániel húzta, ő viszont alig-alig játszott a Genoában, így idén januárban a Watfordhoz került kölcsönbe. Jelenleg a Parmához tartozik, de onnan is kiutalták a tavasszal már megismert angliai együtteshez.

Óh, a ködös Albion...
Elsők: a Premier League és a Manchester City
Tetszeleghetnénk a jós szerepében, ám miután előre nem írtuk le, nem lenne túl sportszerű kijelenteni, erre számítottunk. Pedig tényleg erre számítottunk! A Premier League első helye biztosabb volt a szemünkben, mint egy Gareth Bale - Győzike futóverseny győztese, mint ahogy a két (talán most mondhatjuk három) nagy klub által húzott spanyol bajnokságot is a második helyre pozicionáltuk, ráadásul hasonló arányban. Sőt, még a Bundesliga bronzérmében is megegyezhetünk, ám a "leszakadás" mértéke némileg meglepett bennünket, hiszen a német pontvadászatra kiosztott 13 százalék bizony jóval kevesebb, mint amit mi előzetesen gondoltunk. Nálunk az első három jóval szorosabban tapad egymásra.
Amiben aztán újfent teljes az egyetértés, az a Serie A megítélése. Az olasz élvonal egyértelműen elvesztette régi dicsfényét, s ugyan a 11 százalék azt mutatja, látszik még a csillogás a kissé kopottas felszín alatt, az biztos, valami nagyon nagyot kell alakítania a mostani szezonban az olasz csapatoknak Európában és saját határaikon belül is, hogy újra csillogjon a Serie A-embléma.


TOP LIGÁK 2014/2015 4.rész

Serie A
Az olasz bajnokságnak muszáj izgalmasnak lennie, hogy visszaszerezze presztízsét, eredményeit, anyagi vonzerejét.

Vár állott, most...
A Serie A-t tartják a négy európai topliga közül a leggyengébbnek - joggal. Most benézünk a színfalak mögé, hogy miért tart ott, ahol, és megmondjuk azt is, miért nem feltétlenül számít az, hol is áll a bajnokságok rangsorában.

Andrea Pirlo
Korábban az olasz bajnokság az európai klubfutball elitjét jelentette. A világ legjobb játékosai sorakoztak fel hétről hétre az olasz stadionokban, a Serie A csapatai rendszeresen európai kupadöntők részvevői voltak. Szinte alig volt olyan futballszempontból fejlett ország, amelyben a televíziónézők ne kapcsoltak volna vasárnaponként az olasz bajnokikat közvetítő csatornára, a tévéadásokban pedig zsúfolt stadionokat láthattak. Ma ez már szinte meseszerű, de nagyjából húsz évvel ezelőtt ez volt a valóság.

Így múlt el Itália dicsősége
Vajon idén bírja-e a versenyfutást a Roma a Juvéval?
A nyolcvanas évek végétől a kilencvenes utolsó előtti évéig (1989 és 1998 között) tíz BEK/BL-döntőből kilencben szerepelt olasz csapat, négyet meg is nyert (hármat a Milan, egyet a Juventus). '89 és '95 között a hét UEFA-kupa-döntőből hatot a Serie A valamelyik gárdája hódított el. Innen nézve hihetetlen, hogy ma már szinte labdába sem rúgnak a spanyol, az angol és a német topklubokkal szemben - de van, hogy norvég vagy török csapat üti el őket a továbbjutástól. Ma a nagy tehetségek már nem az olasz bajnokságba szerződnek, hanem a spanyolba, a tévében nem a Serie A a legnépszerűbb bajnokság, hanem az angol. A stadionokban sem lógnak a csilláron - ez a Bundesliga sajátja. Azért hangsúlyozzuk ezeket, mert ezek amellett, hogy megmutatják egy bajnokság igazi erejét, egyben működtetik is a ligát, hiszen mind pénzforrás. És már nemcsak a körítés, hanem az eredmények is a másik három nagy bajnokság pártján állnak, nem véletlen, hogy 2012-ben a Bundesliga is megelőzte a Serie A-t BL-induló helyek számában. Amellett, hogy az új tehetségeket nem vonzzák az olasz klubok, a meglévő sztárokat is nehezen tartják meg: az elmúlt három év gólkirálya egyaránt koronával a fején szerződött másik bajnokságba, míg Arturo Vidal és Paul Pogba, a Juventus két piacképes játékosa és Mario Balotelli, a Milan csatára is kifelé kacsingat. Ha a három átigazolási pletykából augusztus közepéig nem is lett üzlet, nem véletlenül lehetett róluk olvasni. Más országok klubjai eredményesebbek és jóval magasabb fizetést adnak játékosaiknak, jelenleg az olasz csapatoknak nincs pénzük a legjobb játékosokra, sőt, még arra sem, hogy a távozó Ibrahimovicot mondjuk a fiatal Neymarral (de bármelyik feltörekvő tehetség nevét írhattuk volna ide, aki a svéd eligazolásakor még nem Európában, vagy nem nagycsapatnál futballozott) pótolja. És mindent a sztárok határoznak meg, nemcsak a pályán, de azon kívül is, hiszen ha nincs futballista, akiért rajongani lehet ( C. Ronaldo, Messi, Rooney, Ribéry, Götze, Ibrahimovic és még sorolhatnánk...), akkor jóval kevesebb ember látogat ki hétről hétre a stadionokba, kevesebben ülnek le a tévé elé megnézni egy bajnokit, kevesebb mez fogy, kevesebb szponzort vonz a csapat, ezáltal kevesebb fizetést tud adni a játékosainak, akik eligazolnak, ezért nem jönnek az eredmények sem.

Esély a feltámadásra?
A korábban nagy presztízsű Inter - Milan fénye is megkopott
Ennyi bevezető kellett ahhoz, hogy lássuk, miért láthatunk a tévében közvetített olasz bajnokikon gyér lelátókat, hogy miért buknak el az olasz csapatok a BL-ben, és miért távozik most szinte hagyományszerűen a gólkirály az idény végén, és miért igazolnak szinte csak a kiöregedett vagy kiöregedőfélben lévő futballisták a Serie A-ba. De vannak olyan lehetőségek, amelyekkel talpra állhat az olasz bajnokság. Az egyik például, ha a bajnokság a végletekig izgalmas lesz, hiszen akkor tódulnak a nézők a stadionokba. De mennyire lesz izgalmas az olasz bajnokság? Ha esélyesek után kutatunk, célszerű a címvédőnél kezdenünk, és Olaszországban ez kivételesen indokolt, hiszen a Juventus az elmúlt három év bajnoka (ötnél hosszabb sorozat még nem volt a liga történelmében), legutóbb ráadásul pontrekorddal (102-t gyűjtve ülhetett fel a trónra). A Juventusnak ráadásul évtizedek óta ez a legjobb sorozata. A címvédő kerete nem gyengült, sőt, a Real Madridtól szerződtetett Álvaro Moratával és Patrice Evrával még erősödött is (bár Arturo Vidal még távozhat, ez pedig nagy érvágás lehet), ugyanakkor mégsem tűnik az idény sétagaloppnak, mint az egy évvel ezelőtti szezonkezdetkor. A vezetőedző, a három bajnoki cím első számú felelősének tartott Antonio Conte júliusban, a felkészülés kezdetét követő napon közös megegyezéssel szerződést bontott a klubbal (állítólag nem tudott megállapodni a vezetőséggel a klub pontos céljairól és játékospolitikájáról, ami általában azt jelenti, hogy olyan játékosokat akar eladni vagy szerződtetni a vezérkar, akikből az edző nem kér), azóta pedig már olasz szövetségi kapitány lett. Conte pótlására az egyetlen, hirtelen elérhető edző pedig Massimiliano Allegri volt, aki a Milannal csúnyán megbukott, Andrea Pirlóval pedig nem találta meg a közös hangot a San Siróban négy évvel ezelőtt, a középpályás ezért hagyta el a piros-fekete klubot. A Juventus előző három bajnoki címét ugyan nem árnyékolja be, de azért ki lehet jelenteni, hogy bármelyik másik gárda győzelméhez óriási szerencse kellett volna, hiszen a torinóiaké volt a legerősebb keret, a legbiztosabb pénzügyi háttér és a legjobb edző. Ehhez képest az idei bajnokság rajtjára az AS Roma a "surranópályán" kihívóvá lépett elő. A fővárosi farkasok már 2013-ban is megmutatták, számolni kell velük (az első tíz mérkőzésüket megnyerték ősszel), végül a második helyen intették le őket, és tovább erősödtek. Megszerezték Ashley Cole-t a Chelsea-től, a bajnokság legnagyobb feltörekvő tehetségének tartott, az eddig kvázi ismeretlen argentin Juan Iturbét és a Barcelona korábbi mali középpályását, Seydou Keitát, a Milantól Urby Emanuelsont, a Cagliaritól pedig a belga Radja Nainggolant és Davide Astorit, a Juventusszal szemben megtartották a sikeredzőt, Rudi Garciát. Alighanem ez a két csapat lesz majd az első számú izgalomfelelős, várhatóan ők döntenek majd a bajnoki címről. A tavalyi harmadik helyezett Napoli csak a cseréitől vált meg (a legnagyobb nevű távozó Valon Behrami és Pepe Reina, akinek lejárt a kölcsönszerződése), igaz, túl nagy nevet nem is igazolt: a Swansea-ból elhozták a spanyol Michut, aki az elmúlt két angol bajnoki szezonban összesen húsz gólt szerzett. Vele és a tavaly is jól játszó Gonzalo Higuaínnal a támadósor rendben lesz, a kritikus pont a védelem volt Rafa Benítez csapatánál (39 gólt kaptak, míg a bajnok és az ezüstérmes összesen 48-at).

A nagyok is a játszótéren
Roma - Napoli: csak az ezüstért?
Izgalmakban nemcsak a bajnoki címért folyó "két és fél csapatos" küzdelem bővelkedik majd, hanem tavaly a közvetlenül a dobogó alatt végző két milánói nagy klub, az Internazionale és a Milan erre a szezonra írt története is. Az Inter megszerezte a Manchester United csapatkapitányát, Nemanja Vidicset, a Romában és a Juventusnál is megforduló argentin származású olasz válogatott Pablo Osvaldót, a francia Yann M'Vilát, valamint a chilei Gary Medelt - vagyis egy sor olyan játékost, akiknek van mit bizonyítani ilyen-olyan okból. Vidicsnek azt, hogy rutinos védőként egy másik bajnokságban is megfelel, Osvaldónak azt, hogy nem csak a száját tudja járatni, M'Vilának pedig azt, hogy tényleg akkora potenciál rejlik benne, mint azt beszélik.
A Milan megpróbálja feledtetni a tavalyi mélyrepülését és kínos ügyeit: a bajnoki 8. hely, az évközbeni edzőváltás (ez a nagy olasz kluboknál egyáltalán nem divat), Clarence Seedorf rövid, de annál viharosabb hónapjai edzőként annál a klubnál, amelynél egy évtized alatt bajnoki címeket és BL-serlegeket nyert és legenda lett, valamint a kínos potya gólokat. A kapuba ezért megszerezték a Real Madridnál 2013 januárja és 2014 tavasza között magabiztos teljesítményt nyújtó Diego Lópezt - aki ugyan rögtön egy méretes lepkével indított... - a PSG-től a brazil középhátvédet, Alexet és a Serie A-t jól ismerő korábbi Roma-játékos Jérémy Menezt. A kispadon megint egy korábbi játékos, de a Seedorfnál több edzői tapasztalatot gyűjtő, eddig az ifiket edző Filippo Inzaghi ül, a Milan-drukkerek pedig csak remélik, hogy egy újabb klublegenda nem fog megégni.

És hátrébb is lesznek még kérdések
Francesco Totti
A középmezőnyben a Torino meggyengült, hiszen gólkirálya, a 24 találatig jutó Ciro Immobile Dortmundba szerződött. A Fiorentinánál nagy kérdés, hogy meg tudja-e tartani aktuális sztárját, a kolumbiai Juan Cuadradót, vagy a dél-amerikait a Barcelona sikeresen elcsábítja. A Lazio nagy feladata, hogy sikeresen letörölje magáról a középcsapat bélyegét. Kíváncsian várjuk, mire megy majd a tavalyi újonc, a tizedik helyen végző Hellas Verona, amelynek kerete lassan a Feláldozhatók című mozifilm stáblistáját idézi, hiszen Luca Toni mellett a mexikói Rafael Márquez és a korábbi Milan-hátvéd, Massimo Donati is ott játszik. Mind-mind rutinos, sok harcban megedzett játékos. Az idei három újonc közül a Palermo egy év után visszajutott a Serie B-ből (ráadásul bajnokként), az Empoli ezúttal is nagy klubok fiatal játékosait veszi kölcsön, hogy kivívja a bentmaradást, a Cesena azonban nagyjából arra számíthat, mint legutóbbi feljutásakor, a 2011-2012-es idényben, akkor tökutolsóként esett ki. Ha mégsem, ők már elégedettek lesznek. Ha pedig a Serie A visszakap magára valamennyit a régi csillogásából, mi is.

Jósda
Bármennyire is szeretnénk, nem fordul ki gyökerestül a futballvilág Olaszországban: a Juve újfent hozza a kötelezőt, immár zsinórban negyedszer, a Roma - Napoli versenyfutásban pedig győz a rutin és az erősebb keret.

Hitted volna?
... hogy az Inter 2777 első osztályú mérkőzést játszott, és ezzel listavezető? A milánói fekete-kékek ebből 1375-öt megnyertek és kevesebb, mint a felét, 624-et vesztettek el.

TOP 5
Góllövők
1. Francesco Totti 235 gól
Az aktív gólvadászok listáját vezeti, a minden időkén pedig második Silvio Piola (275) mögött. 22 szezon és 561 bajnoki kellett neki a 235 gólhoz, s kiosztott 142 gólpasszt is. Róma örökös kedvence, ami nem is csoda azok után, hogy világéletében bordó-sárgában futballozott.

2. Antonio Di Natale 192 gól
Kis híján lemaradt összeállításunkról, hiszen tavasszal bejelentette visszavonulását, ám meggondolta magát. Góljai jelentős részét (174) az Udinesében szorgoskodta össze, ám az Empoli-fanok is örülhettek néhány (18) Di Natale-találatnak.

3. Luca Toni 130 gól
Szépen körbejárta Olaszországot a német és arab kiruccanása előtt-után, megfordult az első, másod- és harmadosztályban is, ráadásul mindenhol volt gólkirály. Egy-két szezonja van még a legjobbak közt, ezalatt az all time top 30-ba (142 gól) simán belőheti magát.

4. Antonio Cassano 108 gól
A Parma mezében lépte át a százas lépcsőfokot, de előtte megfordult a Bariban, a Romaban, mindkét milánói klubban (és még a Real Madridban is). Öntörvényű játékos, aki ha kicsit higgadtabb és megfontoltabb, simán ott lehetne a dobogón.

5. Giampaolo Pazzini 97 gól
Atalanta, Fiorentina, Sampdoria, Inter és Milan volt az útja, közel száz gólt hintve közben, hamarosan tehát centenáriumot ülhet! Ötük közül ő a legfiatalabb (30 éves), de nem csak ezért esélyes arra, hogy két-három év múlva előrébb találkozzunk a nevével egy ugyanilyen listán.










Igazolások
1. Juan Iturbe (Roma) 22 millió euró
Sokáig a Milan vezetett a versenyfutásban az aláírásáért, majd úgy tűnt, a Juventus lesz a befutó, végül a Romában kötött ki a 21 éves támadó. Most kiderülhet, hogy valóban ő-e az új Messi, ahogyan azt sokan tartják.

2. Álvaro Morata (Juventus) 20 millió euró
A Real Madrid csatáráért sokat fizetett a Juve, ráadásul az első héten megsérült. U17-es vb-harmadik, U23-as Eb-győztes és gólkirály. 37/10-es madridi gólmutatójánál jobbat várnak tőle Torinóban.

3. Nemanja Vidics (Internazionale) ingyen
A szerb védőtől állva tapsolva, a róla írt dallal búcsúzott az Old Trafford nyolc év szolgálat után. Ilyen hosszú időt az Internél már nem hoz össze, de egy-két évre még lehet stabil pont a fekete-kékeknél.

4. Diego López (Milan) ingyen
Gianluigi Buffon komoly kihívót kapott a Serie A legjobb kapusa címért, amennyiben Diego López olyan formában véd, mint az elmúlt másfél évben Madridban, amellyel kiszorította a kezdőből Iker Casillast.

5. Patrice Evra (Juventus) 1,6 millió euró
Ashley Cole mellett Evrát is a legjobb balhátvédek között tartották számon pályája csúcsán, most mindketten a Serie A-ban futballoznak. A francia válogatottban kapitány volt, a Juventus nem titkoltan azért szerződtette, hogy a csapat a BL-ben eredményesebb legyen.

Fontosabb dátumok, avagy ekkor kerülnek szembe a Serie A nagycsapatai
Milan – Juventus
’14.09.21.
Juventus – Roma
’14.10.05.
Napoli – Roma
’14.11.02.
Milan – Inter
’14.11.23.
Roma – Inter
’14.11.30.
Milan – Napoli
’14.12.14.
Roma – Milan
’14.12.21.
Juventus – Inter
’15.01.06.
Napoli – Juventus
’15.01.11.
Roma – Lazio
’15.01.11.
Juventus – Milan
’15.02.08.
Roma – Juventus
’15.03.01.
Roma – Napoli
’15.04.04.
Inter – Milan
’15.04.19.
Inter – Roma
’15.04.26.
Napoli – Milan
’15.05.03.
Milan – Roma
’15.05.10.
Inter – Juventus
’15.05.17.
Lazio – Roma
’15.05.24.
Juventus - Napoli
’15.05.24.




2014. augusztus 29., péntek

TOP LIGÁK 2014/2015 3.rész

Primera División
Az Atlético, Barcelona, Real hármason kívül aligha lesz másnak esélye a spanyol aranyra.

A három amigo
A Barcelona és a Real Madrid párharcába az idén is beleszólhat az Atlético Madrid, annál is inkább, mert a tavasszal tizedik bajnoki címét szerezte meg nagy csatában. Mi most Real-győzelmet vizionálok, és a kiesőkre is megvan a három jelöltem.


Az Atlético csak úgy védheti meg címét, ha megőrzi példás egységét
A legnagyobb változás a három nagycsapat közül a Barcelonánál történt a nyáron, hiszen itt az azóta az argentin kispadra leülő Tata Martino helyét Luis Enrique vette át. Támadó középpályásként a Gijónban kezdte, majd öt Real Madrid-os szezont követően a Barcelonában nőtte ki igazán magát, furcsa módon mégsem volt különösebb ellenérzés a két nagy rivális klub szurkolóiban emiatt a váltása miatt. Épp tíz éve, kereken négyszáz bajnokival a lábában vonult vissza, egy ideig Ausztráliában élt, sokat hullámlovagolt, lefutott jó néhány maratonit, majd 2008 és 2011 között a Barcelona B-t irányította, ami például Pep Guardiolánál is a nagy csapat előszobája volt (épp őt váltotta a B-csapat élén). 2011-ben, amikor Luis Enriquét a Roma hívta, még Guardiola irányította a Barcelonát, az edzői karrierje elején álló egykori csapattárs nyilván elfogadta a szíves invitálást. A szerződésében szereplő két évből csak egyet töltött ki, nem volt túl sikeres a római kalandja, ám azóta rendre előkerült e neve, amikor felmerült, hogy új vezetőedző kellene a Barcelona élére (a Barca-drukkerek közül sokan már korábban is felvetették a nevét, mondván, épp tétlenkedik Ausztráliában valaki, aki tökéletes lenne a posztra...). Tito Vilanova, majd Martino következett a sorban, Luis Enrique ideje pedig most jött el.

Fel és le
Lionel Messi
Frank Rijkaard felívelő, majd hanyatló időszaka után jött egy még fényesebb időszak a Barcelonánál, de ezután is kétségtelenül megmutatkoztak a válság jelei. Vilanova idején a betegsége miatt nem volt egyértelmű, hogy ez most éppen a csapat gyengülése vagy az edző egészségi állapota okozta visszaesés-e, a tavalyi szezon Martinóval viszont megmutatta, hogy változtatni kell. Az Alexis Sánchez - Luis Suárez csere talán hoz némi erősödést, de ez nem oldja meg alapjaiban a problémát. Luis Enriquének ki kell találnia, milyen irányba fejleszti a csapat játékstílusát. Vilanova, majd Martino még inkább igyekezett színesíteni a Barca futballját, az argentinnál kevésbé volt hangsúlyos a labdabirtoklás, előtérbe került a gyors támadásbefejezés. Az új edzőnek Messi helyét is pontosítania kell, szerepkörét össze kell hangolni a magának egyre nagyobb teret követelő Neymaréval, meg kell erősíteni a védelmet, és ki kell találni, mi legyen Xavival. Fabregast eladták, tehát nem ő lép a helyére, Ivan Rakitic a Sevillában remekelt, kérdés, hogy kapja el a fonalat a sztárok között. A védelmet pedig a választott stílushoz kell igazítani. Carles Puyol visszavonult, Víctor Valdés elhagyta a Barcelonát, és az ő helyén is érdekes versengés lesz a három új kapus, a német Marc-André ter Stegen, a chilei Claudio Bravo és a saját nevelésű Jordi Masip között. A Barca főbb pillérei - Messi, Neymar, Iniesta, Busquets, Mascherano - stabilan állnak, a felépítmény megtervezése mégis óriási kihívás; izgalmas munka vár tehát Luis Enriquére.

Fehéren-feketén
Vajon ezzel a bombakerettel elbukhat a Real?
Carlo Ancelotti, a Bajnokok Ligája-címvédő edzője sem lehet "tutista" az idén. Kapuskérdés a Real Madridnál is van, miként az elmúlt években is volt azzal, hogy megingott Iker Casillas korábban biztosnak tűnő helye. A klub történetének eddigi egyetlen Costa Rica-i igazolása, a világbajnokságon védéseivel a világ futballszeretőinek szívét meghódító Keylor Navas a második sorból rajtol, hiszen az európai és a spanyol Szuperkupában is Casillas kapott lehetőséget. Az is igaz, hogy ebből nagy következtetéseket fölösleges lenne levonni. Amúgy is fogósabb kérdés, hogy miként találja meg a helyét a nyolcvanmillióért megvett James Rodríguez. A kolumbiai 10-es a világbajnokságon zseniálisan játszott, korábban a Monacóban is érdemes volt őt figyelni, ám most nem tiszta még, hogy leülve egy Real-meccshez, milyen szerepben látjuk feltűnni. Az olasz mester kedvenc hadrendje tavaly BL-győzelmet hozott, abba a rendszerbe nem lehet úgy a helyére illeszteni Rodríguezt, mint egy darab puzzle-t. A képet bonyolítja, hogy Ángel di Maria egyelőre a levegőben lóg, ihletett formában és tökéletes mentalitással játszik az utóbbi időben, legyen szó az argentin válogatottról vagy a Realról, de lehet, hogy mégis mennie kell. Toni Kroos helyének megtalálása ezek mellett a legkisebb kihívás. Elöl a Gareth Bale, Karim Benzema, Cristiano Ronaldo hármas jól elvan, érdekes, hogy a francia középcsatár adta a Real-játékosok közül a legtöbb gólpasszt, 23-at a legeredményesebb szélsőnek, Ronaldónak. E két poszt között ez fordítva szokott lenni. Akárhogy is, a sztárok kezdenek túlszaporodni a keretben. Az éles emlékezetű futballrajongónak persze egyből beugrik az 1998 és 2002 között három BL-t nyerő Madrid galaktikus korszaka, amikor a "minden szezonra új világsztár" volt jelmondat, ám 2002-től fogva a keretben lévő munícióhoz és a klub hagyományaihoz mérve igen szerények voltak az eredmények. A párhuzam adja magát, de szerintünk nem áll: Carlo Ancelottiban minden megvan, hogy kezelni tudja a helyzetet, a tavalyi BL-siker "terhére" egy ideig biztosan szabadon mozoghat, és ez a keret inkább egyensúlyban van, mint a tíz évvel ezelőtti.

A harmadik
Őszintén szólva, ha nem az Atlético Madrid lenne a címvédő, az idén is két valódi esélyessel, a Barcelonával és a Real Madriddal számolnánk. Diego Simeone három éve vette át a csapatot, és tavalyra jól összerakta. Az Atlético lett Spanyolország Dortmundja: ugyanúgy eljutott a BL-döntőig, mint a Borussia 2013-ban, és egy ideje már csak ő veszélyes a gigaklub(ok) bajnoki címére. Az Atlético bajnoki helyezései 2010-től: 9., 7., 5., 3., 1., - az elsődleges cél Madridban nyilván az, hogy ne piramis formában folytatódjon a sor. Bár eléggé megváltozott a csapat kerete, ha ugyanolyan egységes marad, mint tavaly, hasonlóan jó lehet. Az is igaz, hogy az idén vélhetően 90 ponttal nem lehet elhozni az aranyat, legalábbis 2009 óta most fordult elő először, hogy ilyen kevéssel lett egy csapat bajnok a Primera Divisiónban. Máshonnan közelítve: a Real játékoskeretének értékét 717 millió euróra taksálja a transfermarkt.de oldal, a Barcelonáét 611 millióra, az e tekintetben tisztán harmadik Atléticóét 320 millióra.

Az üldözők
A Sevilla a tavasszal megnyerte az EL-t, de a BL-győztes Reallal
nem veheti fel a versenyt
Az árverseny negyedikje a Valencia 168 millió euróval, a Sevilla, a Real Sociedad, a Bilbao és a Villareal éri még el a százmillió eurós határt (ez ugye alacsonyabb, mint a 120 millióra tartott Lionel Messi értéke), és hozzávetőlegesen ez az az ötös, amelyik, ha tisztes távolból követi is a legnagyobbakat, legalább nem kerül körhátrányba. A Valencia tavaly kimaradt minden jóból, nyolcadik helyével az Európa-ligára se volt jó, de mindössze 24,8 év a kerete átlagéletkora, ez a legalacsonyabb a ligában, szóval van tartalék a csapatban. Nagyjából maradt a keret ereje, az is igaz viszont, hogy a Barcelonának eladott Jérémy Mathieu-t szerintünk nem pótolja a Sampdoriától megvett Shkodran Mustafi, még akkor sem, ha világbajnok lett a német. A Sevilla az Európa-liga megnyerésével és bajnoki ötödik helyével nagyot dobott az előző szezonban, ez utóbbi az előttünk álló bajnokságban is reális cél lehet, talán még azzal együtt is, hogy a Barcelona elvitte Ivan Rakiticet, a Liverpool pedig Alberto Morenót. A Real Sociedad néhány éve stabilan ott van a dobogó közelében, szerepelt a Bajnokok Ligájában is, most viszont két nagy értékétől is megszabadították a riválisok: az Atlético Antoine Gnezmannt vitte harmincmillió euróért, a Barcelona Claudio Bravót 12 millióért. Mi a legtöbbet az idén is a tavalyi negyedik Bilbaótól várjuk a éltrió üldözői közül. Persze Ander Herrerára lecsapott a Manchester United (36 millió euró), de az Athleticnél hozzá vannak szokva, hogy a legjobbjaikat előbb vagy utóbb, de inkább előbb elviszik. Természetesen nem igazol senki erőset a klub, maradt a régi elv: csak baszk vagy baszk kötődésű futballisták kerülhetnek a csapathoz, de az a legjobb, ha saját nevelésű az illető. Ernesto Valverde egy évvel ezelőtti kinevezése bejött, a Napolin keresztül nehéz lesz bejutni a BL-főtáblára, de ha ez nem sikerül, akkor is újabb jó szezon várhat a Bilbaóra. A Villarealnak van a Valencia után a második legfiatalabb kerete, itt nagy mozgás nem volt, Jonathan de Guzmán Napoliba szerződése érdemel szót.

A menekülők
James Rodriguez
Hátrébb figyelemre méltó, hogy a tíz-tizenöt évvel ezelőtti sikercsapat, a Deportivo La Coruna folytatja a liftezést, megint visszakerült az élvonalba. A Cordóba és az Eibar a másik két újonc, utóbbi ráadásul abszolút az. Vicces lesz, amint a két év alatt két osztályt előre lépő kiscsapat hatezres stadionjában fogadja mondjuk a Real Madridot. Azért mi úgy tippeljük, hogy kitart az Eibar lendülete, bent marad, nálunk a Rayo Vallecano, a Cordóba és az Elche a három legfőbb esélyes a kiesésre.

Jósda
A Real Madrid lesz a bajnok, a csapat összeszokott, a Bajnokok Ligája-sikerrel megmutatta, tud nyerni, és még erősödött is. A Barcelona szorongatni fogja a blancókat, de végül lemarad, az Atlético a Bilbaóval harcol a bronzért.

Hitted volna?
...hogy a Real Madrid egyik felkészülése mérkőzésén sem tudott győzni a nyáron (3 döntetlen, egy vereség), ám az első tétmeccsét, az európai Szuperkupát csont nélkül, 2-0-ra nyerte meg a Sevilla ellen?

TOP 5
Góllövők
1. Lionel Messi 243 gól
Az aranylabdás argentin nem pusztán a mai mezőnyben, hanem a mindenkori játékosokat összegző toplistán is vezet. 27 éves korára 277 bajnokin 243 gólig jutott (0,88 gól meccsenként), kilenc góllal áll az eddigi rekorder Hugo Sánchez előtt. 31-et lőtt büntetőből.

2. Cristiano Ronaldo 178 gól
Félelmetes a gólmutatója az örökranglista 12.-jének: 165 spanyol bajnokin 178 gól, ami 1,08-as átlag. A portugál támadó 36 gólját lőtte tizenegyesből.

3. Aritz Aduriz 92 gól
A 33 éves baszk csatár több szakaszban játszott a Bilbaóban, 2012 óta megint bilbaói, közben megfordult a Valladolidban, a Mallorcában és a Valenciában. Az egyszeres spanyol válogatott 279 bajnokin 92 gólig jutott (81. hely az örökranglistán): tavaly 16-ot vágott, ezt a ritmust tartva hamar meglehet a száz.

4. Karim Benzema 72 gól
A francia csatár 159 Realban lejátszott bajnokin 72 gólt szerzett, ez meccsenkénti 0,45-ös gólátlag, és 139. helyet ér az örökrangsorban. Tizenegyesből egyet sem lőtt - na ja, Ronaldo mellett...

5. Sergio Garcia 57 gól
Az Espanyol jelenlegi kapitánya Barcelona-nevelés, jutott neki is néhány meccs a nagy testvér első csapatában. Játszott a Levantében, a Zaragozában és a Betisben is, négy éve tért vissza Barcelonába. 263 bajnoki, 57 gól, 211. hely.







Igazolások
1. Mario Mandzukic (Atlético Madrid) 22 millió euró
A vb-n is helytálló exbayernes horvát csatár igen sokat ért a spanyol bajnoki címvédőnek. Muszáj volt valakit venni, hiszen Diego Costa és David Villa is elhagyta az Atléticót, a madridiak választása a Münchenben két szezon alatt 48 gólt vágó 28 éves erőcsatárra esett.

2. Luis Suárez (Barcelona) 81 millió euró
Gigantikus összeget adott a Barcelona a Liverpoolnak az uruguayiért. Nem az ad okot aggodalomra, hogy rossz formába kerülhet, hiszen a Premier League-ben is folyamatosan jól játszott, hanem az, hogy mennyit játszhat. Most éppen a vb-n bemutatott harapása miatt tölti hosszú eltiltását, de korábban is meglakolt vérszomjasságáért.





3. Ivan Rakitic (Barcelona) 18 millió euró
Az öt általunk választott igazolás közül egyedül a horvát középpályás jött spanyol csapatból (Sevilla). Nem teljesen világos, hogy miért nem Cesc Fabregast építette fel Xavi utódjának a Barcelona, a két adásvétel között sincs akkora különbség, ami indokolná a lépést, hiszen Cesc 33 millióért ment a Chelsea-hez.

4. James Rodríguez (Real Madrid) 80 millió euró
A blancók nem tudnak nemet mondani a legdivatosabb csillagra. Persze vélhetően csodás karrier vár rá, és emberes volt, hogy Kolumbia mind az öt vb-meccsén betalálva hat góllal gólkirály lett.

5. Toni Kroos (Real Madrid) 30 millió euró
Biztosra vesszük, hogy a Bayerntől érkező német világbajnok megállja a helyét Madridban. Sami Khedirára és korábban Mesut Özilre sem lehetett panasz honfi- és kortársai közül.

Fontosabb dátumok, avagy ekkor találkozik egymással a három nagy
Real Madrid – Atlético Madrid
’14.09.13.
Real Madrid – Barcelona
’14.10.26.
Barcelona – Atlético Madrid
’15.01.11.
Atlético Madrid – Real Madrid
’15.02.08.
Barcelona – Real Madrid
’15.03.22.
Atlético Madrid - Barcelona
’15.05.17.

TOP LIGÁK 2014/2015 2.rész

Bundesliga
Hiába költötte a Dortmund a legtöbb pénzt a német nyárban, a Bayern München uralma kikezdhetetlennek tűnik.

Pep, az ígéret szép szó
A futballsztárok idén sem a Bundesligában szervezik meg az éves találkozójukat, ott ezúttal sem röpködtek az eurotízmilliók az átigazolási piacon. Mégis náluk a legprofibb a rendszer. Tervezés, szabályozás, megvalósítás - így dübörög a német futballgépezet.

Arjen Robben
Lionel Messi, Cristiano Ronaldo, Gareth Bale,Neymar, James Rodríguez, Edinson Cavani, Luis Suárez, Radamel Falcao, Luka Modric, Ángel di María. A világ tíz jelenlegi legértékesebb labdarúgója a transfermarkt.de adatai alapján. És mi a közös bennük? Hogy egyikük sem a Bundesligában játszik. Mégis a világ egyik legerősebb bajnokságról van szó, amely az elmúlt hat évben mindig adott legalább egy csapatot a BL-elődöntőbe - ezzel a bravúrral egyedül a spanyol liga büszkélkedhet még, az angol és az olasz nem. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a világbajnoki címet nemcsak megnyerő, hanem maximálisan ki is érdemlő válogatottjuk 23 fős keretéből 16-an hazai klubokból érkeztek, akkor egyértelmű, hogy a német futballt nem árazza be, hogy a legdrágább sztárok nem náluk kergetik a labdát. Ez csupán tudatos gazdasági megfontolás részükről, és egyre inkább úgy tűnik, hogy ők járnak a kifizetődő úton.

Nincsenek Dagobert bácsik
Az egésznek egy védekezési mechanizmus az alapja, amellyel a németek szembemennek az európai trenddel. Az angol, spanyol, olasz vagy francia klubokat bármikor megveheti (és meg is veszi) kilóra egy unatkozó külföldi üzletember. A Manchester Unitedet az amerikai Glazer család, a Chelsea-t az orosz Roman Abramovics karolta fel, a Manchester City és a PSG arab pénzen hízott topklubbá, de erre az útra lépett az indonéz kézre kerülő Inter is. Németországban azonban ilyesmi nem fordulhat elő. Az ottani szövetség még 1999-ben hozott szabálya szerint a csapatoknak minimum 51 százalékban meg kell őrizniük a tulajdonjogukat, tehát egyetlen Bundesliga-klub sem kerülhet idegen kézbe. Ennek kettős hatás van. Egyrészt az együttesek megőrzik identitásukat, aminek az eredménye a lelátókon válik látványossá. Az elmúlt szezonban a Bayern München és a Dortmund összes meccse telt házas volt, de a többieknél is 80-90 százalék körül alakult a látogatottság, nem véletlen, hogy a négy topliga közül a Bundesligában volt a legmagasabb az átlagnézőszám (43.500). És ezt nem lehet csak a modern infrastruktúrával magyarázni, bár az kétségtelen, hogy a 18 élvonalbeli csapatból csak egynek épült vagy lett teljes körűen felújítva a stadionja a 2000-es évek előtt, de az 1998-ban felhúzott hamburgi aréna is minden igényt kielégít. Másrészt mivel a csapatoknak nincsen önjelölt Dagobert bácsijuk, kénytelenek gazdaságosan, mi több, nyereségesen működni, mint bármilyen más gazdasági szektorban tevékenykedő vállalkozás. Elsősorban ezért nem szállnak be a valóságtól sokszor elrugaszkodott pénzháborúkba.

Az üzleti titok
Ciro Immobile és Philipp Lahm ismerkedik...
Persze azt is gondolhatnánk, hogy a nagy sztárok leigazolása bár jelentős anyagi forrást emészt fel, sokat is hoz a konyhára. Ott van Cristiano Ronaldo esete, akit 2009-ben a világ valaha volt legdrágább játékosaként, 94 millió euróért vett meg a Real Madrid a Manchester Unitedtől, ám az érte kicsengetett összeg kevesebb mint egy éven belül megtérült csak a nevével ellátott mezek eladásából. Igen ám,de az ilyen klasszisokat nemcsak megszerezni, hanem "etetni" is kell, Cé például évi 21 millió eurójába kerül a királyi gárdának. És ott sok hasonló kategóriájú fizetési papírt osztanak ki az öltözőben. Ezt pedig nem bírják el a klubok, akármennyire is paradicsomi a kifelé mutatott kép: a Manchester Unitednek nemrég 816, a Chelsea-nek 798, a Real Madridnak 337, a Barcelonának 311 millió euróra rúgott az adósságállománya. Mindeközben az európai mércével is hasonló kaliberű, tavaly Bajnokok Ligáját nyerő Bayern Münchennek nincsen tartozása. A titok abban rejlik, hogy a német klubok nem - vagy csak ritkán - alkalmaznak kiugróan drága játékosokat, ezáltal kevesebb a kiadásuk, viszont a bevételeik ugyanolyan magasak. Mert ha egy csapatnak van identitása, akkor nem kell Cristiano Ronaldo nevét a mezekre írni ahhoz, hogy elkapkodják őket a boltokból: a Bayern tavaly 201 millió eurós bevételre tett szert az ajándéktárgyakból és szponzori pénzekből, ami kontinentális rekord volt. Ráadásul a hazai tulajdonú csapatokkal a hazai szponzorok is előszeretettel szerződnek. A bajorok mindhárom főtámogatója, az Allianz, az Audi és az Adidas is német mamutvállalat, de kisebb együtteseknél is megfigyelhető a patriotizmus, gondoljunk csak a Wolfsburg és a Volkswagen, vagy a Leverkusen és a Bayer gyógyszergyár kapcsolatára.

Erősödő Dortmund
Lewandowski új élete piros-kékben
A fent leírt folyamatnak köszönhető, hogy a Bundesligába nem érkeznek kívülről igazán nagy nevek - ha végignézünk a bajnokság jelenlegi legjobb játékosain, Arjen Robben az egyetlen kivétel, aki a Chelsea-ben és a Real Madridban lehúzott évei után már nagybetűs klasszisként igazolt a Bayern Münchenbe. De sokkal jellemzőbb, hogy a Bundesliga nem megveszi, hanem kitermeli a saját sztárjait több és tudatosabb munkával, cserébe olcsóbban állja a versenyt a pályán a többi topligával. A Marseille-ből érkező Franck Ribéry, a Lech Poznanból Németországba költöző Robert Lewandowski és a Nationalelf kulcsemberei egyaránt a Bundesligában nőtték ki magukat világklasszissá. Az átigazolási szezon sem cáfolt rá erre a tendenciára, a klubok ésszel költekeztek. Dortmundban verték el a legtöbb pénzt a nyáron, összesen 46 millió eurót - a Real Madrid csak James Rodríguezért, a Barcelona pedig csak Luis Suárezért fizette ki ennek az összegnek közel a kétszeresét. Jürgen Klopp együttese kétségbeesetten próbálta pótolni a szerződése lejártával ingyen a Bayernbe távozó Lewandowskit, ezért megvette Torinóból a Serie A gólkirályát, a 22 találattal záró Ciro Immobilét, plusz a Herthában legutóbb 16-szor eredményes kolumbiai Adrian Ramost a csatársorba. Azonban az elmúlt három idényben összesen 66 bajnoki gólt szerző lengyelt valószínűleg csak a terhek elosztásával lehet pótolni. Főleg, ha augusztus 31-ig másik nagy értékét, Marco Reust is elveszíti a Dortmund: a vb-ről sérülése miatt lemaradó szélső szerződésében van egy kitétel, miszerint jövő nyáron 25 millió euróért bárki viheti. Esetében ez aprópénz. Ezzel együtt a dortmundi támadószekció változatosabbá vált, Immobile technikás, Ramos fizikailag erős, Aubameyang gyors. Ha Reus mégis marad, újra izgalmasabb lehet a bajnokság!

Medveölő kerestetik!
Vigyázat, Mario Götze lába vb-aranyat ér!
Az előző szezonban a Bayern München rekordkorán, már márciusban besöpörte a bajnoki címet, a végére még úgy is 19 ponttal megelőzte az ezüstérmes Dortmundot, hogy alaposan kiengedett. Hiába lett azonban hosszabb kispadja Jürgen Kloppnak, a bajorok elleni harcot legfeljebb tényleg csak szorosabbá teheti, látszólag nem nyerheti meg. Az esélyei körülbelül olyanok, mintha vízipisztollyal akarnak medvére vadászni - és még az sem segít rajta, ha olvasta Karl Maytól A Medveölő fiát... A Bayern München keretének minősége egyszerűen páratlan Németországban. Azok a játékosok, akik az Allianz Arenában nem stabil kezdők - Mario Götze (a vb-arany eldöntője...), Claudio Pizarro (a Bundesliga legeredményesebb légiósa...) vagy éppen Javi Martínez és Xherdan Shaqiri - bárhol máshol kulcsemberek lennének a ligában. A bajoroknak még az is belefért, hogy a világ jelenlegi legjobb mélységi irányítóját, a szerződéshosszabbításról hallani sem akaró Toni Kroost elengedjék a Real Madridba. Az ő helyére idén valószínűleg beépül az előző szezonban debütáló, 19 éves dán Pierre Emil Höjbjerg, és ne feledjük, hogy Thiago Alcántara is felépült elnyúló sérüléséből.

Guardiola megy vagy marad?
Marco Reus
A középpályán tehát megvannak a müncheniek,a csatársorban pedig minőségi cserét hajtottak végre, hiszen az érkező Lewandowski minden tekintetben jobb az Atlético Madridnak eladott Mario Mandzukicnál. A nagyobb kérdések inkább a védelemmel kapcsolatosak, például hogy a kapuban Manuel Neuert elbizonytalanítja vagy még jobb teljesítményre sarkallja-e, hogy pályafutása során először komoly riválist kapott Pepe Reina szerződtetésével. Vagy hogy Philipp Lahm melyik poszton játszik majd. Pep Guardiolánál alapvetően nem kérdés, hogy a középpályán, amit Kroos eladása is erősít, csakhogy a jobbhátvéd Rafinha bokaszalag-szakadást szenvedett. A hiányában két verzió képzelhető el: 1. Lahm visszatér eredeti posztjára, 2. Jérome Boateng középről kihúzódik a védelem szélére. Utóbbi esetben azonban Dante marad az egyedüli biztos pont a védelem közepén, Javi Martínez a középpályán otthonosabban mozog, ráadásul ő is megsérült nemrég, Holger Badstuber pedig másfél éves kényszerpihenő után tér vissza. Nagyon merésznek tűnik Guardiola szezon előtti nyilatkozata, miszerint ha nem múlja felül az előző évadban elért eredményeit a csapattal, jövő nyáron önként áll fel a müncheni kispadról. Valójában azonban ennek a fogadalomnak csak egyetlen pontja, a Bajnokok Ligája döntőjébe való bejutás (az idei elődöntőt ugyebár minimálisan ez írja felül) rizikós, a bajnoki és kupacímvédés ezzel a kerettel kötelező feladat kell, hogy legyen.

Jósda
Nem kockáztat nagyon, aki arra fogad, hogy a Bundesligában megismétlődik a legutóbbi sorrend a dobogón. A Bayern, Dortmund,Schalke hármas gazdaságilag és játékerőben is kiemelkedik a mezőnyből, harcukba talán csak a Leverkusen szólhat bele. Talán...

Sztárszáj
Jürgen Klopp:
"Nem vagyunk kifejezetten szegények, de a királyfik mellett csak koldusok lehetünk. Mi vagyunk az egyetlen topklub a világon, amelyik rendszeresen elveszíti a legjobb játékosait, mégis minden fronton harcban van" - állítja a Dortmund edzője.


TOP 5
Góllövők
1. Claudio Pizarro 176 gól
Ő az egyetlen a ma is aktív, Bundesligában futballozó játékosok közül, aki befér a top 10-be a liga örökranglistáján - jelenleg Pizarro a német élvonal valaha volt kilencedik legjobb góllövője. Idén célba veheti az ötödik, 182 gólos Ulf Kirstent is.

2. Stefan Kiessling 126 gól
A közel 400 bajnokiján szerzett 126 góljával a jelenlegi mezőnyben a második Stefan Kiessling, a korokat átívelő rangsorban viszont már csak 24. lenne. Tavaly 25-ször volt eredményes, amivel gólkirály lett.

3. Vedad Ibisevic 82 gól
2007-ben az újonc Hoffenheimmel kéz a kézben robbant be, az első fél évében 17 meccsen 18 gólt hintett, aztán egy felkészülési meccsen súlyosan megsérült. Ma már Stuttgartban szórja a gólokat, legutóbb tízszer ünnepelt.

4. Robert Lewandowski 74 gól
Húsz találatával a lengyel volt a Bundesliga legutóbbi kiírásának gólkirálya. Vicces, hogy az elmúlt három dortmundi szezonja közül pont a leggyengébb idényében koronázták meg (2013-ban 24, 2012-ben 22 góllal zárt.)

5. Marco Reus 66 gól
Nem befejező csatár, mégis ugyanannyi gólt lőtt a Bundesligában, mint annak idején a Wolfsburgban Edin Dzeko, és ha nem hagyja el Németországot, ebben a szezonban Lukas Podolskit (70) és Dimitar Berbatovot (69) is lenyomhatja az örökranglistán.





Igazolások
1. Robert Lewandowski (Bayern München) ingyen
2010-ben két jó Lech Poznan-os szezonja után szavazott bizalmat neki a Dortmund, amelyben 2012-ben már Európa legjobb csatárai közé emelkedett. Jürgen Klopp csinált belőle klasszist, az ősi rivális Bayernbe mégis ingyen távozott.

2. Ciro Immobile (Dortmund) 19 millió euró
A Juventus-nevelésű csatárra két éve még rásütöttük volna a tucatjátékos jelzőt, aztán a legutóbbi szezonban megtáltosodott. 22 góllal segítette a Torinót, a Serie A gólkirálya lett. Dortmundba a nyár német rekordigazolásaként érkezett.

3. Johnny Heitinga (Hertha) ingyen
A 87-szeres holland válogatott, korábbi Ajax-csapatkapitány középhátvéd még mindig csak 30 éves. Az elmúlt egy-két szezonja nem volt fényes Angliában, de a Herthába ingyen érkezve feltámadhat.

4. Nelson Valdez (Frankfurt) ingyen
Bár tett egy kis kitérőt az Egyesült Arab Emírségekbe, tavasszal kölcsönben az Olympiakoszban futballozott. A Bundesliga nem ismeretlen terep neki, itt indult be a pályafutása a Werder Bremenben és a Dortmundban - a Frankfurt jó vásárt csinált vele.

5. Nicklas Bendtner (Wolfsburg) ingyen
Tíz éve, mindössze 16 évesen debütált az Arsenalban, Arsene Wenger évekig bízott benne. Magatartásbeli problémái miatt azonban sosem jött ki belőle az, amit láttak benne, Wolfsburgban talán bizonyít végre. 26 évesen ez az utolsó esélye.

Fontosabb dátumok, avagy ekkor csapnak össze a Bundesliga nagycsapatai
Schalke – Bayern München
’14.08.30.
Schalke – Dortmund
’14.09.27.
Bayern München – Dortmund
’14.10.31.
Bayern München – Schalke
’15.02.03.
Dortmund – Schalke
’15.02.27.
Dortmund – Bayern München
’15.04.04.