Oldalak

2014. július 26., szombat

Az első világbajnokságok

A modern labdarúgás legnagyobb eseménye kétséget kizáróan a négyévenként megrendezésre kerülő világbajnokság. Az első ilyen tornára 1930-ban Uruguayban került sor. De hogyan is jutottunk el odáig?
A labdarúgás eredetéről számos, egymásnak ellentmondó forrás van, a világ legkülönbözőbb pontjain állítják, hogy onnan indult el világhódító útjára a foci. Ezt a vitát aligha tudjuk eldönteni. Bennünket most a modernkori szervezett sport, azon belül is a labdarúgás nemzetközi kapcsolatai érdekelnek.

Az első nemzeti szövetséget 1863-ban az angolok alapították meg, és lefektették a játék szabályait. Az angolokat csakhamar követte a többi brit nemzet. 1870-ben sor került az első nemzetek közötti, válogatott mérkőzésre a londoni The Oval "stadionban" Skócia ellen. A döntetlenül végződő mérkőzést azonban a FIFA később nem ismerte el hivatalos mérkőzésnek, mert a skót csapatot Londonban élő skót játékosokbl verbuválták. Így a világ első hivatalos válogatott mérkőzését 1872 nyarán Glasgow-ban játszották le a skótok és az angolok, de a végeredmény ezúttal is döntetlen volt.

Az új játék rohamos terjedése
1882-ben a négy brit válogatott számára kiírták a hazai bajnokságot, és 1886-ban megalakították a játék szabályait kizárólagosan felügyelő nemzetközi tanácsot, az International Football Association Boardot (IFAB).
A játék rohamosan terjedt. Elsősorban a brit flottának és a kereskedőknek köszönhetően a 19. század második felében megjelent és gyökeret vert Dél-Amerikában és Európa nyugati felén. A század végére egész Európát meghódította. Az erősödő nemzetközi kapcsolatok klubközi mérkőzések sorát hozva egyre inkább a válogatott találkozókban csúcsosodtak ki.
A századforduló körüli években alapították meg a különböző sportágak a világszövetségeiket, és indították útjára a világbajnokságok rendszerét. Elsőként 1893-ban a gyorskorcsolyázók és a kerékpárosok rendezték meg világbajnokságukat, őket követték a műkorcsolyázók, a sportlövők és a tornászok.
1986 az első több sportágas világverseny, az olimpiai játékok indításának éve. Athénban kilenc sportágban folytak a versenyek, és bár rendeztek labdarúgó-mérkőzést is egy helyi együttes és Szmirna (Izmir) csapata között, ezt az olimpiatörténészek nem tekintik a játékok részének, így a sportág olimpiai szereplésének kezdetét négy évvel későbbre teszik. 1900-ban Párizsban a Nagy-Britanniát képviselő Upton Park FC, 1904-ben St. Louisban a kanadai Galt FC csapata nyerte a mindkétszer csupán három-három csapat részvételével megtartott tornát. 1906-ban Athénban újabb olimpiát rendeztek - igaz, ezt nem ismerik el hivatalosnak - , ekkor három alkalmi csapat (Athén, Thesszaloniki és Szmirna) mellett Dánia amatőr válogatottja is indult, és meg is nyerte a tornát. Az Ottomán Birodalomból érkező thesszaloniki csapatot görögök, a szmirnait pedig egy örmény, az angol Whittal család öt tagja és francia játékosok alkották.
Ekkorra azonban már jelentősen megváltozott a sportág szervezettsége. 1904-ben ugyanis hét kontinentális ország (Franciaország, Belgium, Hollandia, Svájc, Dánia, Svédország szövetsége és Spanyolország képviseletében a Madrid FC) megalapította a nemzetközi szövetséget, a FIFA-t. A britek ragaszkodtak a vezető szerephez, ezért tiltakoztak a FIFA megalakítása ellen, abba csak 1906-ban léptek be, amikorra a szervezet már megerősödött Németország, Olaszország, Ausztria és Magyarország csatlakozásával.
A kontinentális országok közötti első konfliktust Csehország belépésének visszautasítása jelentette. A Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal ellentétben a FIFA nem ismerte el önálló szervezetnek az amúgy jelentős játékerőt képviselő cseh szövetséget, mivel az ország "csak" tartományi jogú közigazgatási egysége volt Ausztriának. A második ilyen konfliktust az angol ás a francia amatőrszövetség jelentkezése hozta, melyet az előző esetben is alkalmazott "egy ország, egy szövetség elv" alkalmazásával utasítottak el, kikényszerítve ezzel az amatőrök belépését a már működő professzionális szövetségekbe. A FIFA alakulásakor kimondták, hogy a szervezetek "kizárólagos joga van nemzetközi football-bajnokságot rendezni". Ennek szellemében 1905-ben ki is akarták írni az első ilyen tornát, ami azért hiúsult meg, mert a brit csapatok nélkül - melyek vitathatatlanul a legjobbak voltak - komolytalan lett volna a végeredmény.
Az első világversenyre - a FIFA hallgatólagos beleegyezésével - az angol szövetség szervezésében az 1908-as londoni olimpia keretében került sor. A nyolc résztvevősre tervezett tornán végül csak hat csapat lépett pályára (Magyarország anyagi nehézségek miatt, a csehek a FIFA elleni tiltakozásul nem vettek részt). A végeredmény Anglia, Dánia, Hollandia lett, ami hűen tükrözte az erősorrendet.
A következő két évtizedben is - sok más sportághoz hasonlóan - az olimpiák jelentették a világbajnokságot. Magyarország csapata 1912-ben Stockholmban lépett először pályára. A nagy reményekkel érkező együttes sorsolása nem nevezhető kedvezőnek, mivel első ellenfele az angol csapat volt, mely talán túlzó arányban, de megérdemelten, 7:0-ra győzött. A svéd rendezők ezúttal módosítottak az egyenes kieséses rendszeren, és az elődöntőbe be nem jutott csapatok számára vigaszdíjat írtak ki. Ezen a tornán már nem találtunk legyőzőre. Először Németországot győztük le 3:1-re Schlosser Imre mesterhármasával, majd az Ausztria ellen elért 3:0 meghozta a vigaszdíjtrófeát Magyarország számára. A dobogóra ezúttal is Anglia, Dánia és Hollandia csapata állhatott. Az olimpiát követően a FIFA ismét tervbe vette egy saját világtorna megrendezését, de ezt a gondolatot elsodorta a következő évek világégése.
A világháborút követő antwerpeni olimpián - melyen vesztes államként az erős futballnemzetként nyilvántartott Magyarország, Ausztria és Németország nem vehetett részt - a nézők az erőviszonyok jelentős átrendeződésének lehettek tanúi. Anglia és Dánia csapatai már az első körben kikaptak Norvégiától és Spanyolországtól, a döntőbe a hazai belga együttes került Csehszlovákiával. A részrehajló bíráskodás miatt a csehszlovákok elvesztették a fejüket, s levonultak a pályáról, a szervezők pedig büntetésül az ezüstéremtől is megfosztották őket. A második helyet eldöntő mérkőzést végül a spanyolok nyerték meg, akik Zamorával a kapuban ekkor már legyőzhetetlennek bizonyultak, míg a bronzérem ezúttal is a hollandoknak jutott.

Az első világtornák
A párizsi olimpia 1924-ben megrendezett labdarúgótornája volt az első igazi világtorna. Egyiptom csapata már Antwerpenben is ott volt, de az igazi áttörést az első dél-amerikai csapat szereplése hozta meg. Az előző olimpiai kudarc nyomán Dánia és Anglia nem is nevezett (Anglia a szabályok változásai miatt már nem is tehette, hiszen csak közös brit csapat vehetett volna részt az olimpián), de így is ott volt Németország és Ausztria kivételével minden számottevő kontinentális csapat. A brit futballstílust a negyeddöntőig jutó Írország képviselte.
A torna negatív szenzációját a nyolcaddöntőben a svédektől 8:1-re vereséget szenvedő Belgium és legnagyobb sajnálatunkra az egyiptomiaktól sima 3:0 arányban kikapó magyar csapat okozta. Az "egyiptomi csapás"-ként emlegetett vereségre számos magyarázat született. Legtöbben az előzőleg az olaszokat 7:1-re legyőző, hazaiakból összeállított magyar válogatott felforgatásában, az idegenlégiósok szerepeltetésében látták a szégyenletes vereség okát. Voltak, akik a kapusproblémára fogtak mindent. Zsák sérülése után a Barcelonában szereplő Plattkót szerettük volna a kapuba állítani, de ő visszamondta a felkérést. A gólkirály MTK-s Molnár György sérülése is nagyban gyengítette a válogatottat. Az utazás, a szállás és az ellátás körülményei szintén sokat rontottak a csapat amúgy is meggyengült szellemén. A tornát végül meggyőző szerepléssel Uruguay nyerte meg Svájc és Svédország előtt.
A következő évek ismét jelentős változást hoztak a sportág történetében. A legjelentősebb kontinentális futballnemzetek szövetségei bevezették a nyílt profizmust, így formálisan is kizárták csapatukat az amatőrizmus eszméjét hirdető olimpiákról. Ezért az amszterdami olimpiára nem nevezett a magyar, az osztrák és a csehszlovák szövetség, de távol maradt a brit, a svéd és a dán válogatott is.
Az utolsó, világbajnoki jelentőséggel bíró olimpiai tornát a dél-amerikaiak mentették meg. Uruguay csapata ismét bejutott a döntőbe, ellenfele Argentína válogatottja volt. Megismételt döntő után, némi szerencsével ismét Montevideóba kerültek az aranyérmek, a dobogó harmadik fokára pedig az olaszok állhattak fel. Már az olimpiai eredményhirdetéskor komoly felzúdulást keltett a két dél-amerikai csapat vitatott amatőrstátusza. A dél-amerikaiaknál alkalmazott "összetartások", edzőtáborozások, költségtérítések rendszere Európában ekkor még nem dívott, így megkérdőjelezték a győztesek amatőrstátuszát és olimpiai indulási jogát is. Mindez megerősítette a FIFA kongresszusának a torna előtt Amszterdamban hozott döntését, hogy kiírja a sportág első világbajnokságát. " Oly díjmérkőzést, amelyben profi és amatőr csapatok egyaránt részt vehetnek, s nem teszik vita tárgyává a részt vevő játékosok amatőrségét."
A FIFA döntése csak arra vonatkozott, hogy a tornát a fenti feltételekkel, négyévente kell megrendezni, 1930-tól kezdődően.

Uruguayi diadal
Az 1930-as uruguayi
világbajnokság plakátja
A fő kérdés innentől kezdve az volt, hogy hol legyen a helyszín. A rendezésre öt európai szövetség (Hollandia, Magyarország, Olaszország, Spanyolország és Svédország), valamint Uruguay jelentette be igényét. A FIFA európai országai megosztottak voltak. A "kívülálló" szerepében tetszelgő britek mellett a dunai országok voltak a meghatározói a kontinens labdarúgásának. A FIFA nyugat-európai vezetői részéről sértettség és irigység egyaránt tapasztalható volt, miután Ausztria, Csehszlovákia és Magyarország 1926-ban megalapította a Közép-európai Kupát (KK - Mitrópa Kupa) - ezen a nemzeti bajnok- és kupagyőztes csapatok indulhattak - , melyhez csatlakozott a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság szövetsége is. Ez utóbbit 1929-ben Olaszország váltotta fel. 1927-ben pedig Lengyelországgal és Svájccal kiegészülve elindították a nemzeti válogatottak részére kiírt Európa Kupa (Central European International Cup) sorozatot - ebből alakult ki később az Európa Bajnokság. Az osztrák Hugo Meisl és a magyar Fischer Mór vezette erőcsoport ezzel kimondatlanul megsértette a FIFA - alapításakor kinyilatkozott - kizárólagos jogát nemzetközi tornák szervezésére.
Az 1930-as magyar pályázat elég gyenge lábakon állt, hiszen az évtizedek óta tervezett Nemzeti Stadion még mindig nem létezett. Az érvényben lévő 1921-es testnevelési törvény céljai között is szerepelt a stadion megépítése, de nem volt rá forrás. A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) megpróbálta elérni a magyar sport pénzeit is kezelő Országos Testnevelési Tanácsnál, hogy engedje át a labdarúgó-mérkőzések után befizetendő adót néhány évre, amiből megépítenék a rég áhított stadiont, de az OTT vezetői nem tudtak vagy nem akartak lemondani a törvény által garantált bevételről.
Bár a nyugat-európai pályázók is sorra visszaléptek, 1929-ben, a barcelonai FIFA-kongresszus idején Uruguay és Olaszország még mindig versenyben állt a rendezésért. A FIFA vezetői nem merték kimondani, hogy a közép-európaiakhoz húzó olaszok nem kaphatják meg a vb-t, inkább azzal indokolták az Európán kívüli rendezést, hogy azt a kétszeres olimpiai (világ)- bajnok Uruguay érdemli meg, mely egyébként is függetlenségének centenáriumát ünnepli.
Az 1930-ban győztes uruguayi válogatott
A kor közlekedési viszonyai miatt a dél-amerikai rendezés minimum két hónapos távollétet igényelt az európai résztvevőktől, ami a professzionális kluboknál jelentős bevételkiesést, az amatőr játékosoknál esetleg a munkahelyük elvesztését jelenthette. A vb előtti hónapokat időnként méltatlan alkudozások töltötték ki, végül csupán négy európai csapat indult útnak, a FIFA-vezérkarhoz közel álló Franciaország és Belgium, valamint Jugoszlávia és Románia válogatottjai. Egyik sem tartozott az akkori kontinentális élvonalba.
Az uruguayi rendezők az utolsó pillanatig reménykedtek a magyar részvételben, sőt Uruguay-Magyarország döntőt jósoltak, mivel 1929-es dél-amerikai túráján a Ferencváros világszenzációt jelentő 3:2-es győzelmet aratott Uruguay válogatottja felett. Ennek jelentőségét az sem csökkentette, hogy egy hét múlva a hazaiak 3:0-s revánst vettek. Abban bíztak, hogy a magyarok vagy a megerősített Fradit, vagy a Közép-európai Kupát nyert Újpestet elküldik a vb-re. Az Újpest ekkor vitathatatlanul Európa legjobb klubcsapata volt, 1930-ban, közvetlenül a vb előtt Genfben imponáló fölénnyel, 16:1-es gólaránnyal, veretlenül nyerte meg a későbbi BEK-nek megfelelő Bajnokok (Nemzetek) Tornáját. A tornán a legerősebb tíz kontinentális bajnokság győztesei vettek részt.
Bár a Centenario Stadion még nem volt készen, amikor a csapatok megérkeztek, így a nyitómérkőzésre sem ott kerülhetett sor, óriási lelkesedés és érdeklődés kísérte a vb mérkőzéseit. Mivel összesen 13 csapat volt ott, selejtezőket nem kellett rendezni. A résztvevőket négy csoportba osztották be, s a csoportokon belüli körmérkőzések után a négy csoportgyőztes játszhatott a döntőbe jutásért, a bronzéremért ekkor még nem rendeztek mérkőzést. A csoportkörből valamennyi győztes veretlenül jutott fel a legjobb négy közé. A házigazda Uruguay, a nagy vetélytárs Argentína, az Egyesült Államok és meglepetésre a Brazíliát is legyőző Jugoszlávia játszhatott a döntőért. A két dél-amerikai csapat meggyőző fölénnyel, egyaránt 6:1-es győzelemmel jutott be a döntőbe. A döntőre 80 ezres teltházas stadionban került sor, ahol váltakozó vezetés után végül 4:2-re győzedelmeskedett a hazai válogatott, így két olimpiai arany után az első vb-aranyat is Uruguay csapata szerezte meg.

Ismét a rendezőé a trófea
Az 1934-es olaszországi
világbajnokság plakátja
A második világbajnokságra immár Európában, a négy évvel korábban Uruguayjal szemben a rendezésért folyó vetélkedésben alulmaradt Olaszországban került sor. Ezúttal már selejtezőkre is szükség volt, mivel 31 ország nevezett, 21 Európából, négy Dél-Amerikából, négy Észak- és Közép-Amerikából, egy Afrikából és egy Ázsiából. Magyarország Bulgária kétszeri legyőzésével került a 16 csapatos döntőbe. Érdekesség, hogy a rendező olaszoknak is selejtezőt kellett játszaniuk. A selejtezők során a korábban magyar válogatott Barátky Gyulával pályára lépő román csapat döntetlent ért el a svájciak ellen, akik Barátky szerepeltetése miatt megóvták a meccset, így jutottak a döntőbe. Mivel Uruguay ezúttal nem vett részt a versengésben, valamint a brazilok és az argentinok nem a legjobb játékosaikkal érkeztek, a vb az európai csapatok dominanciáját hozta.
A világbajnokságot egyenes kieséses rendszerben bonyolították le. Magyarország először az 1924-es olimpiai kudarc óta mumusnak számító egyiptomi csapattal került szembe. Kétgólos vezetésünk után az egyiptomiak kiegyenlítettek, de a második félidő újabb két magyar góljára már nem tudtak válaszolni.
A negyeddöntőben az örök rivális Ausztria következett. Igen rossz előjelekkel nézhettünk a találkozó elé. Az otthoni sérülése után a mérkőzésre kórházból érkező Sárosi György még egyáltalán nem volt teljes értékű, nem is akart a megszokott középcsatári poszton játszani. Meisl, a befolyásos osztrák futballvezér, miután értesült a mérkőzés kijelölt belga bírójáról, azonnal a bíróküldő bizottsághoz utazott Firenzébe, és elintézte, hogy az olasz Mattea vezesse a mérkőzést. Matteáról köztudott volt, hogy nem engedi a kemény játékot, ami a magyar csapatban játszó Toldira oly jellemző volt. Az egyik újságíró az eredmény ismeretében megjegyezte: "Sárosit fogja Sesta, Toldit fogja Mattea..."
Az 1934-ben győztes olasz válogatott
a futballpályán
Az osztrákok már a nyolcadik percben gólt szereztek, amit Sesta kezezése nyomán egy meg nem adott tizenegyes követett az első félidőben. A szünet után Avar megsérült, így az immár két sérülttel játszó magyarok újabb gólt kaptak. Keményt két osztrák védő ollóba fogta a kapu előtt, Mattea kénytelen volt megadni a tizenegyest, amit Sárosi berúgott. Egy perccel később azonban a bíró "törlesztett" Meislnek, és teljesen indokolatlanul kiállította Markost, emberelőnyhöz juttatva ezzel az osztrákokat. Nem sokkal később, amikor Avar is lesántikált a pályáról, végképp eldőlt a továbbjutás, a kilenc főre fogyatkozó magyar csapatnak immár esélye sem maradt. (Tudni kell, hogy a szabályok ekkor még sérülés esetén sem engedték meg a játékosok cseréjét.)
A döntőbe a hazai olasz csapat és Csehszlovákia válogatottja került, a küzdelmes és szoros mérkőzést végül csak hosszabbítás után tudták az olaszok megnyerni. Bronzmeccset is játszottak, itt Németország 3:2-re legyőzte Ausztriát.

Vb-döntő magyarokkal
Az 1938-as franciaországi
világbajnokság plakátja
1938-ban Franciaország adott otthont a világbajnokságnak. 36 ország nevezett be a küzdelmekbe, 23 Európából, három Dél-Amerikából, hat Észak- és Közép-Amerikából, három Ázsiából és egy Afrikából.
Magyarország a görögök 11:1-es legázolásával könnyedén jutott ki Franciaországba. A 16 részt vevő csapat közé bejutott Ausztria az időközben bekövetkező Anschluss miatt már nem vehetett részt a döntő küzdelmeiben.
A világbajnokság trófeája,
a Rimet-kupa
Ezúttal is egyenes kieséses rendszerben bonyolították le a tornát. A magyarok könnyedén 6:0-ra lelépték Hollandiát. A többi mérkőzés szoros eredményt hozott, öt esetben kellett hosszabbítani. A Svájc-Németország meccs hosszabbítás után is döntetlen volt. Svájc csak a megismételt találkozón tudott győzedelmeskedni. Három nappal később ezt a csapatot győzte le 2:0-ra válogatottunk. Következő ellenfelünk az első fordulóban erőnyerő, majd Kubát 8:0-ra lelépő Svédország volt, melyet imponáló fölénnyel, Titkos, Sárosi, valamint Zsengellér két góljával és Jacobsson öngóljával 5:1-re győztünk le, ezzel először jutva be a világbajnokság döntőjébe.
A pályaválasztás pillanata
a világbajnoki döntőn
A világbajnoki döntőben a Brazíliát szoros mérkőzésen legyőző Olaszország volt a magyar csapat ellenfele. Tizenhárom éve nem tudtunk győzni az olaszok ellen, sokan várták, hogy majd most, semleges pályán sikerülni fog, de a vágyak nem teljesültek. A Meazza és Ferrari vezérletével játszó olaszok Colaussi és Piola két-két góljával 4:2-re diadalmaskodtak, másodszor is megnyerve ezzel a vb trófeáját, a Rimet-kupát.
Boldog olasz és elkeseredett magyar
játékosok a mérkőzés lefújása után
Elgondolkozhatunk rajta, hogy nem magunkat vertük-e meg. Kevesen tudják, hogy az akkor legmodernebb labdarúgást játszó olaszok ugyanis magyar edzőktől tanulták meg a focit. Weisz Árpád írta meg az első modern olasz labdarúgótankönyvet, lerakva ezzel a modern foci alapjait, s mellette magyar edzők és szakemberek tucatjai dolgoztak az olasz futball világsikeréért. Ekkor, 1938-ban még senki sem sejtette, hogy csak 1950-ben kerülhet sor a következő világbajnokságra, ahol mind a játékosok, mind az edzők és sportvezetők névsora drámaian átalakul. A háború és a holokauszt áldozatai között találjuk sok-sok kiváló magyar sportember mellett Weisz Árpádot is.

Magyarok az első világbajnokságon
Fischer Mór
Orth György
A FIFA képviseletében és a versenybizottság tagjaként Fischer Mór aktív résztvevője volt az első világbajnokság előkészítésének és a helyszínen a lebonyolításnak is. Fischer mellett Románia válogatottjában a két mérkőzésen összesen kilenc magyar játékos lépett pályára Uruguayban, s Kovács Miklós lőtte a Peru elleni harmadik gólt (az ő öccse volt Kovács István, a hetvenes évek Ajaxának edzője). Nem feledkezhetünk meg Orth Györgyről sem, aki a chilei csapat szövetségi kapitányaként két győzelemmel zárta a csoportkör, Mexikó és Franciaország legyőzésével.
Négy év múlva, 1934-ben az ezüstérmes játékosok között ott találjuk Kalocsay Géza nevét is, aki a csehszlovák keret tagjaként jelen volt a vb-n, és annak ellenére, hogy nem lépett pályára, megkapta az érmet.

Világbajnoki döntő, 1938
Franciaország, Párizs, Stade Olympique de Colombes
60.000 néző
Sárosi György

Olaszország-Magyarország 4:2

Titkos Pál
Olaszország: Aldo Olivieri - Alfredo Foni, Pietro Rava, Pietro Serantoni - Michele Andreolo, Ugo Locatelli - Amedeo Biavati, Giuseppe Meazza, Silvio Piola, Giovanni Ferrari, Gino Colaussi (szövetségi kapitány: Vittorio Pozzo)

Magyarország: Szabó Antal - Polgár Gyula, Bíró Sándor, Szalay Antal - Szűcs György, Lázár Gyula - Sas Ferenc, Vincze Jenő, Sárosi György, Zsengellér Gyula, Titkos Pál (szövetségi kapitány: Dietz Károly)

Góllövők: Gino Colaussi (2), Silvio Piola (2), Titkos Pál, Sárosi György

2014. július 14., hétfő

Világszám lett a brazil vb



Milliárdos üzlet volt az egy hónapos futballtorna.

A szurkolók mellett a nemzetközi fociszövetség vezérei és a sörgyártók is ünnepeltek.

Véget ért a labdarúgó-vb! Az egy hónapon keresztül tartó torna lázba hozta az egész világot, ezt a különböző felmérések is bizonyítják. A harminckét résztvevőn kívül szinte minden országba eljutottak a mérkőzések televíziós közvetítései. Ennek köszönhetően a becslések szerint több mint hárommilliárd ember figyelte hosszabb-rövidebb ideig a küzdelmeket. Hatalmas volt a pénzmozgás, az esemény kapcsán a Nemzetközi labdarúgó-szövetség (FIFA) legalább 1000 milliárd forintnyi bevételt könyvelhetett el a különböző jogdíjakból és reklámokból.
Nagy szám volt ez a vb, négy év múlva Oroszországban jön a folytatás.

4-szer több sör fogyott az ilyenkor megszokotthoz képest Magyarországon a világbajnokság ideje alatt. Egy felmérés alapján ez volt a legnépszerűbb alkoholos ital a vásárlók körében, mind a boltokban, mind pedig a szórakozóhelyeken.

8 ország nyerte meg eddig a futballvébét, mivel Argentína és Németország korábban már szerzett aranyérmet, ez a szám ezúttal nem változott. Rajtuk kívül korábban Uruguay, Brazília, Olaszország, Anglia, Franciaország és Spanyolország hódította el legalább egyszer a díszes serleget.

25 ezer biztonsági őr volt a futball-vb döntőjének otthont adó Maracana stadionban és környékén. A meccset kiemelt kockázatúnak nyilvánították, hiszen a vébé ideje alatt rengeteg tüntetés volt Brazília nagyobb városaiban, így Rio de Janeiróban is.

11,4 millió forintba került a legdrágább jegy a német-argentin világbajnoki fináléra. A VIP-szektorba szóló tikett vacsorára is feljogosított.

3,3 millió néző kísérte figyelemmel a brazíliai futballstadionokban a 64 világbajnoki mérkőzést, az átlagnézőszám pedig 53.018 fő volt.

158 millió forintnyi prémiumot ígértek fejenként az argentin focistáknak, amennyiben megnyerik a vb-t, a németeknél 93 millió ez az összeg.

3,5 milliárd emberhez jutott el a futballvilágbajnokság élő televíziós közvetítése, azaz ennyien láttak legalább egy percet a torna eseményeiből.

131 milliárd forintnyi jutalmat oszt szét a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség a résztvevő 32 ország csapatai között, a vb-győztes 8 milliárd forintnyi dollárt kap.

2644 milliárd forintnak megfelelő összegbe került a torna megrendezése Brazíliának. A legfőbb költséget a stadionok építése jelentette.

1048 milliárd forintnyi bevételt könyvelhetett el a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség a világbajnokság kapcsán a különböző jogdíjakból.