Oldalak

2014. április 13., vasárnap

Martino annyiszor kapott ki, mint Guardiola és Vilanova összesen

A Barcelona argentin vezetőedzője, Gerardo Martino a tegnap a Granadától elszenvedett bajnoki vereség után arról beszélt, hogy a meccs képe alapján simán győzniük kellett volna. Az 1-0-s fiaskó után viszont már nem a saját kezükben van a sorsuk, de szerdán a kupában már új meccs jön a Real Madrid ellen, immár arra kell koncentrálniuk. Eközben a spanyolországi sajtó rámutat, hogy Martino újabb negatív rekordot állított be, és egyes lapok már el is búcsúztak az argentin edzőtől.
Guardiola és Vilanova (balról jobbra) együtt nem szenvedett annyi vereséget az előző két bajnoki szezonban, mint most Martino
Az FC Barcelona tegnap a Granadától már az ötödik bajnoki vereségét szenvedte el ebben a szezonban. A katalán sport.es rámutat, hogy Gerardo Martino irányításával a Barca többször kapott ki, mint az előző két idényben összesen. A 2011-2012-es szezonban a Josep Guardiolával ezüstérmet szerző csapat háromszor, míg az egy évvel ezelőtt Tito Vilanovával bajnokságot nyerő alakulat kétszer hagyta el vesztesen a pályát bajnoki találkozón. Ebben az idényben az Athletic Bilbaóval (0-1, idegenben), a Valenciával (2-3, otthon), a Real Sociedaddal (1-3, idegenben), a Valladoliddal (0-1, idegenben) és legutóbb a Granadával (0-1, idegenben) szemben maradt alul a Barcelona.

Ezzel Martino újabb negatív rekordot állított be, hiszen az ő nevéhez fűződik az elmúlt évek legrosszabb BL-szereplése is, miután hétközben az Atlético Madrid elleni negyeddöntőben 2-1-es összesítéssel alulmaradtak Lionel Messiék, és hét év után először nem kerültek be legjobb négy csapat közé.

A Sport és a madridi AS a címlapján egyaránt elköszön a Barcelona bajnoki esélyeitől, illetve a katalán lap Gerardo "Tata" Martinótól is. Mint ismeretes, a Barca a tegnapi veresége és a Real Madrid Almería elleni 4-0-s győzelme után már csak a harmadik helyen áll a tabellán. Ha az Atlético ma nyer a Getafe otthonában, úgy megőrzi a forduló előtti hárompontos előnyét a második helyre előrelépő Real Madriddal szemben.

A Barcelona argentin vezetőedzője a tegnapi mérkőzés után arról beszélt, hogy a meccs képe alapján simán győzniük kellett volna.

"A játék alapján egyértelműen a Barcelonának kellett volna nyernie, normál esetben négy-ötgólos differencia volt a csapatok között, de a futballban csak a hatékonyság számít. Mindent megpróbáltunk, de valahogy semmi sem sikerült. Innentől a bajnoki cím már nem tőlünk függ, nem a saját kezünkben van a sorsunk" - fogalmazott Martino. A vezetőedző nyilatkozata a Barcelona nagy fölényéről összecsengett azzal a meccs utáni statisztikával, mely szerint 86 százalékban birtokolta a vendégcsapat a labdát.

"A BL-kudarc és a mostani bajnoki vereség után úgy érezhetjük, hogy valami fontos hiányzik, de a szerdai meccs ettől függetlenül, az egy döntő lesz, és meg kell próbálnunk megnyerni" - tekintett előre a Barca vezetőedzője a Real Madrid elleni jövő heti spanyol Király-kupa-döntőre, amelyet Valenciában rendeznek.

Brahimi mindent eldöntő gólja

SPANYOLORSZÁG, PRIMERA DIVISIÓN
33. FORDULÓ
Granada - FC-Barcelona 1-0 (Brahimi 16.)
Real Madrid - Almería 4-0 (Di Maria 28., Bale 53., Isco 56., Morata 85.)




Tragédia: Gyászol Ibrahimovic

Zlatan Ibrahimovicot újabb csapás
 érte, meghalt a testvére
Nem elég, hogy futballcsapata, a PSG a negyeddöntőben búcsúzott a BL-től, a sérüléssel bajlódó Zlatan Ibrahimovicot újabb csapás érte. Egyik testvére hosszú betegség után meghalt. A L'Equipe francia lap azt azonban nem tudja pontosan, hogy a svéd klasszis három nővére és két fiú testvére közül melyikükről van szó.
Értesüléseim szerint Ibrahimovic Aleksandar nevű öccse szenvedett súlyos betegségben.
Ibra a hír hallatán azonnal Svédországba repült családjával, s egyelőre nem tudni, mikor tér vissza Párizsba.

Hulkos gólörömmel készül Luis Suárez

24 év után lehet újra angol bajnok a Liverpool.
Csúcsrangadónak ad otthont az Anfield Road, a Liverpool a Manchester Cityt fogadja, s ha sikerül nyernie, közel kerül a bajnoki címhez. A Poolnak legutóbb 1990-ben sikerült begyűjtenie a focitrófeát.

A City mestere, Manuel Pellegrini Sergio Agüero
eredményességében bízik
Hiába vezet a Liverpool jelenleg négy ponttal a City előtt, Manuel Pellegrini, a manchesteriek chilei mestere nagyon magabiztos. Van rá oka, hiszen valamennyi nagyágyúja harcra kész.

- Ha most nyerünk, aranyérmesek leszünk. A döntetlen semmire se jó, a zakóról meg ne is beszéljünk - mondta Pellegrini. Aki leginkább argentin támadójától, Sergio Agüerótól várja a meccs eldöntését.

Szintén dél-amerikai ütőkártyával bír liverpooli kollégája, Brendan Rodgers. Az uruguayi Luis Suárezt ráadásul az is motiválja a gólszerzésre, hogy Delfina lánya speciális ünneplést talált ki számára, amit szívesen bemutat a pályán.

Luis Suárez duplán motivált, a győzelem mellett Delfinát is
meg akarja lepni egy Hulkot idéző gólörömmel
- Az én kis uralkodónőm szuperhősös gólörömöt vár tőlem, hogy egyszerre legyen Hulk, Pókember és Superman - árulta el Suárez.

A rangadó előtt azonban kellemetlen hír is érte Rodgers mestert, hiszen a másik zseniális csatár, Daniel Sturridge meglepő kijelentést tett: mivel nem kap rendszeresen helyet a kezdőcsapatban, nyáron klubot vált.

- Huszonnégy évesen nem arra termettem, hogy a kispadon ücsörögjek... - jegyezte meg Sturridge, aki dominózással vezeti le a feszültséget. Ezt az a dr. Steve Peters sportpszichológus ajánlotta neki, akit Rodgers szervezett be a stábba. A doki 2007-ben csodát tett a vb-n az angol rögbiválogatottal, és bár saját bevallása szerint eleinte azt sem tudta, a focit eszik vagy isszák, most ő foglalkozik Suárezék lelkével.

LIVERPOOL    -    MANCHESTER CITY
Ma, 14.37,
Tv: DigiSport 1

Angol bajnokság
Az állás:
1. Liverpool 74 pont (33 meccs)
2. Chelsea 72 pont (33 meccs)
3. Manchester City 70 pont (31 meccs)

2014. április 9., szerda

BeLviszályok

Az 1992-1993-as első BL-szezon óta huszonkét alkalommal találkozott egymással két azonos nemzetbeli csapat, engem viszont most csak az a huszonegy érdekelt, amikor az egyenes kieséses fázisban botlottak egymásba a felek.
A főváros és Barcelona csatájában legutóbb az Atlético szállt harcba Madridért
Anglia 9+1 párharc
A Premier League úgy büszkélkedhet a BL-történelem legtöbb "kisajátított" párharcával, hogy a 2003-2004-es kiírásig egyetlenegyszer sem játszott két angol egymás ellen. A sort két londoni csapat nyitotta, a Chelsea és az Arsenal tíz éve a negyeddöntőben találkozott. Akkor a Chelsea jutott tovább 3-1-es összesítéssel, de az elődöntőben megálljt parancsolt neki a francia AS Monaco. Egy idénnyel később, 2005-ben a londoni kékek ismét az elődöntőig jutottak, ott a Liverpoollal találkoztak - az utóbbi jutott fináléba. A 2006-2007-es BL-kiírás volt a csúcs az angol csapatok számára: mind a négy indulójuk túlélte a csoportkört, és eljutott a legjobb nyolcig, ahol először gabalyodhatott egymásba két azonos nemzetiségű induló. A nyolc között az Arsenal és a Liverpool duójából az utóbbi jutott tovább (3-5), a négyben a Liverpool-Chelsea párharcból a londoniak (3-4), de a nagy angol összeborulásnak itt még távolról sem volt vége. Moszkvában, a fináléban a Manchester United és a Chelsea csatázott a trófeáért, a vörös ördögök végül tizenegyesekkel verték meg a kékeket. 2009 tavaszán folytatódott a szigetországi dominancia, a négy közé jutásért ismét a Liverpool és a Chelsea tusakodott (7-5-tel lett elődöntős Roman Abramovics csapata), a döntőért pedig a Manchester United és az Arsenal futott versenyt, melyet 4-1-gyel nyertek Rooneyék. A máig utolsó eset, amikor angol angolnak farkasa volt, az a 2010-2011-es sorozat negyeddöntője, amely során az MU kettős győzelemmel (3-1-gyel) ütötte ki a Chelsea-t. Érdekességképpen említsük meg, hogy a Liverpool és a Chelsea 2005 őszén a csoportkörben is találkozott, mert a Liverpool címvédő volt ugyan, de az angol bajnokságban nem szerzett indulási jogot. A két meccs egyébként is felejthető eredményt hozott: itt is, ott is 0-0-val ért véget.

Spanyolország 5
Az Atlético és a Barcelona mostani ütközete az ötödik spanyol házimeccs a BL kieséses szakaszában, és ebben az ötben nem a Barcelona-Real Madrid csörték voltak túlsúlyban - bármilyen meglepő is ez. 2000-ben a négy között három spanyol klub is volt, így magától értedődik, hogy kettő egymással küzd meg a fináléért. A spanyol-spanyol elődöntőben a Valencia és a Barcelona meccse pontosan olyan egyértelmű eredménnyel ért véget, mintha most játszanák, csak éppen fordított előjellel: a Canizares, Mendieta vagy éppen Kily Gonzales nevével fémjelzett csapat az első meccsen 4-1-re  nyert, így a barcelonai visszavágón már a 2-1-es vereség is belefért. Mivel a másik ágon a Real Madrid 3-2-re legyőzte a Bayern Münchent, rögtön jöhetett is a spanyolok második ütközete: a döntőt a Real nyerte 3-0-ra. Két el clásicót, így is rendeztek a BL-ben: az első a 2002-es elődöntőben (összesítésben 3-1-re nyert a Real), a másodikat a 2011-es elődöntőben - ott összesítésben 3-1-re nyert a Barcelona. Az Atlético és a Barca mostani párharca nemcsak egy elődöntőbeli helyről dönt, de arról is, hogy Madrid és Barcelona közül melyik városnak lesz jobb a másik elleni mérlege.

Németország 3
Az előző évi német házidöntő párosítása megegyezett a Bajnokok Ligája első országon belüli párharcának kiírásával, csak azt 1998 márciusában rendezték, és két meccsen dőlt el. A Bayern és a Dortmund így nemcsak tavaly, az első német-német döntővel írt BL-történelmet. A bajor klub szűk egy évvel ezelőtt a Wembleyben visszavágott a tizenöt éve elszenvedett kiesésért.Az akkor elődöntőig jutó Dortmundban Stéphane Chapuisat lőtte a 210 perc egyetlen gólját a visszavágó hosszabbításának második félidejében. Akkoriban a Bayern amúgy sorra kapta a gyomrosokat a nemzetközi porondon, hiszen egy évre rá a klasszikusnak számító döntőt az utolsó három percben, gólelőnyről bukta el a Manchester United ellen. De mire eljutott oda, hogy a Nou Campban a Fergie-bébik ellen meccseljen, ismét útjába akadt egy német ellenfél: a negyeddöntőben a Kaiserslautern. Azt a párharcot kettős győzelemmel (2-0, 4-0) húzta be a német rekordbajnok.

Olaszország 3
Az Appennini-félsziget legjobb BL-csapata az AC Milan, bár ezt pusztán az alapján nem jelenthetnénk ki, hogy ebben a szezonban a piros-feketék jutottak a legtovább az olasz csapatok közül - mint ismert, a Napoli és a Juventus is bent ragadt a csoportjában. Még csak nem is a milánói csapat három Bajnokok Ligája-serlege mondatja velünk, hanem az, hogy a Milan mind a három olasz-olasz párharcban részt vett, és mindet meg is nyerte. Igaz, egyik sem volt éppen egyszerű eset. Elsőként, 2003-ban az Inter ellen "idegenben" szerzett több góljának köszönhetően lépett tovább,bár ezt két olyan csapat elődöntője után leírni, amely ugyanazt a stadiont használja, hogy is mondjuk, eléggé vicces. Minden idők egyik legfurcsább eredményével záruló elődöntője után pedig minden idők egyik legunalmasabb fináléjában, százhúsz percnyi futballagónia után tizenegyesekkel a Juventusnál is jobbnak bizonyult. A harmadik olasz párharc helyszíne ismét Milánó volt, a 2005-ös negyeddöntő során az első meccset a Milan nyerte meg 2-0-ra, míg a másodikon az Internazionale szurkolói miatt félbeszakadt találkozót 3-0-val ítélték oda Sevcsenkóéknak. Azóta a balhés meccs óta nem láttunk olaszokat egymás ellen a BL-ben.

Franciaország 1
Összeállításom egyébként remekül tükrözi a Bajnokok Ligájában szereplő nemzetek közti erőviszonyokat is, hiszen az ötödik és egyben utolsó ország, amelynek csapatai egymásba botlottak, Franciaország. Eddig csak egyszer fordult elő, hogy két Ligue I-es klub játsszon ki-ki párharcot. A 2010-2011-es BL-szezonban már a negyeddöntők sorsolásakor eldőlt, hogy lesz francia az elődöntőben. A Lyon és a Bordeaux, mint a kétezres évek (és a Paris Saint-Germain felvirágoztatását megelőző korszak) két legjobb francia csapata játszott egymás ellen: a Lyon 3-1-re nyert hazai pályán, a Bordeaux a visszavágón csak szűkíteni tudta a különbséget, a 3-2-es összesítés pedig csak arra volt elég, hogy a Girondins emelt fővel távozzon. A PSG az elmúlt két évben stabil résztvevője a BL rájátszásának, de házon belülről érkező ellenfele jelenleg nincs. Hacsak Monacóban nem folytatják a tavaly megkezdett költekezést...






José Manuel Pinto: A Barcelona veterán cserekapusa, aki Victor Valdés sérülésével főszerepet kapott

Nem mai gyerek, november 8-án már 39 gyertya lesz a szülinapi tortáján, de szüksége is lesz a rutinra, hiszen Victor Valdés kiesésével hirtelen a Barcelona gólvonalán találta magát. José Manuel Pinto készen áll a nagy csatákra a BL-ben és a La Ligában.

Temperamentum, lelemény, bravúrok - ez José Pinto
Azzal talán nem árulunk el túl nagy titkot, hogy ha két héttel ezelőtt Victor Valdés nem sérül meg a Celta Vigo elleni spanyol bajnokin, aligha cikkezünk José Manuel Pintóról. Csakhogy a Barca távozni készülő 1-ese keresztszalag-szakadást szenvedett, hét hónapra harcképtelenné vált. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a klubszezon véget ért számára, a június 12-én kezdődő brazíliai világbajnokságot is legfeljebb otthon, a karosszékben ülve nézheti. Ami az egyiknek sorscsapás, az a másiknak váratlan esély, az idény hajrájában Pinto bizonyíthatja, nála keresve sem találhatnának jobb helyettest. Valdés már tavaly májusban határozottan kijelentette, hogy nem hosszabbítja meg 2014 nyarán lejáró szerződését. Még mindig nem tudni, hol folytatja, sokáig a Monacót emlegették, mint lehetséges következő állomáshelyet, újabban a Manchester Unitedet is egyre gyakrabban emlegetik. Egy biztos, a jó öreg José Manuelre akkor is lehet majd számítani, amikor a Camp Nou hazai hálójának ártatlanságát elsősorban már Marc-André ter Stegentől várják a gránátvörös-kék hívek. A Borussia Mönchengladbach 21 éves kapusa a nyáron csatlakozik Lionel Messiékhez. De ez a bejegyzés nem Ter Stegenről szól, hanem Pintóról!

Zamora is rámosolygott
Azt mondják, nincsenek véletlenek. Valószínűleg az sem az, hogy Pinto ideje legutóbb éppen a Celta Vigo ellen jött el ismét. Sokat jelent neki a Celta, nagyon is sokat. 1998-tól kerek tíz éven át az Estadio Balaidos volt neki a hazai pálya. A 2005-2006-os bajnoki évadban ráadásul a Zamora-díjat is kiérdemelte. Tekintettel arra, hogy ez az elismerés annak a kapusnak jár, aki a La Liga aktuális idényében a legkevesebb gólt kapja átlagban meccsenként, nem akármi a sor elejére kerülni a Vigóból. 36 találkozón mindössze 28-szor mattolták, a 0,78-as átlag kimondottan jónak számít. A Pintó-bravúroknak hála a Celta hatodik helyen zárt, így elindulhatott az Európa-liga jogelődjének tekinthető UEFA-kupában. A kapus 23 évesen került Vigóba, előtte a Real Betisnél próbálta ledönteni a falakat, inkább kevesebb, mint több sikerrel. José Manuel Andalúziából származik, a Cádiz tartománybeli El Puerto de Santa Maria városában látta meg a napvilágot 1975. november 8-án. Hatévesen húzott először kesztyűt, mint sokan mások, azért került a kapuba, mert senki más nem akart védeni, ő meg nem félt a labdától. Történt mindez a helyi Safa San Luis csapatában, innen került át a sevillai Betishez 18 esztendősen. A B-ben nagy király volt José Manuel. 1994 és 1998 között 68-szor is a gólvonalra állhatott, de az első csapat közelébe csak nem tudott odaférkőzni. Később kiderült, az első La Liga-bevetése az utolsó is volt a Betisnél, az 1997-1998-as kiírásban egy félidő jutott neki a Racing Santander ellen. A kapuskérdés különösen bizalmi ügy, a sevillai együttesnél pedig Toni Prats maximálisan élvezte a bizalmat.

Kézzel, lábbal egyaránt jó
Celtás BL-élmények
Nem volt mit tenni, a fejlődése érdekében minél több játéklehetőségre vágyó Pintó kénytelen volt váltani, átköltözött Vigóba. Itt sem volt éppen kolbászból a kerítés, tíz évéből csak az utolsó három és félben volt első számú kapus, előtte vészmegoldás volt vagy csere. Az UEFA-kupát már említettük, de védett a Bajnokok Ligájában is a Celtában. A 2003-2004-es szezonban a bajnokságban csak a padot koptatta Pablo Cavallero mögött, a BL-ben viszont öt csoportmeccset is kapott. Némi meglepetésre a Milan mögött, a Bruges-t és az Ajaxot megelőzve tovább is jutottak a csoportból, a nyolcaddöntőben aztán az Arsenal állta útjukat (2-3, 0-2). Pintóban egyre jobban megbíztak, olyannyira, hogy az élvonalban 125, a másodosztályban 56 alkalommal szerephez jutó kapus a csapatkapitányi karszalagot is megkapta. A 2007-2008-as idény jelentette az újabb, az igazi fordulópontot: az ősszel még a Celta Vigo játékosa volt, de tavasszal már a Barcelona kötelékébe tartozott. Eredetileg a térdsérüléssel bajlódó Albert Jorquera helyére hozták. Félév kölcsön után 2008. május 30-án aláírt két évre, a Barcának mindössze 500 ezer eurót kellett átutalni érte korábbi kenyéradójának. Tudta, hogy nem lesz széthajtva, de azért unatkozni sem fog, a 2008-2009-es kiírásban Pep Guardiola elsősorban a Király-kupában számított rá. Nem vallott kudarcot, a gránátvörös-kékek be is húzták a trófeát, a kupadöntőben az Athletic Bilbaót intézték el 4-1-re. Ez volt az az év, amikor a Barcelona mindent megnyert, hatig meg sem állt a hazai és nemzetközi serlegek halmozásában: spanyol bajnokság, Király-kupa, spanyol Szuperkupa, Bajnokok Ligája, európai Szuperkupa, klubvilágbajnokság.

Lobog benne a tűz
2010.október 20-án meggyőződhetünk arról a BL-ben, hogy JMP nemcsak jó kapus, hanem igazán dörzsölt, minden hájjal megkent fickó is: a Köbenhavn ellen egyébként 2-0-ra megnyert csoportmeccsen bújt egy pillanatra a leleményes Odüsszeusz bőrébe. A dánok ziccerben kilépő brazil csatárát, César Santint azzal csapta be, hogy megállt, mintha lest jelzett volna a játékvezető, pedig nem is fújt a spori. Akkor és ott a láthatóan meglepett Stéphane Lannoy nem adott lapot, az UEFA viszont két napra rá két meccsre elmeszelte Pintót. Volt ennél cifrább eltiltása is a copfos hálóőrnek, méghozzá ugyanennek a BL-idénynek az elődöntőjében. A Barca 2-0-ra verte Messi duplájával az ősi rivális Real Madridot a Bernabéuban, Pintót pedig úgy állították ki, hogy pályára sem lépett. A szünetben kialakult csetepatéban tette helyre túl erélyesen a madridi Álvaro Arbeloát, Wolfgang Stark pedig piros lappal díjazta. Temperamentumos fazon, mindig hatalmas szenvedéllyel küzd, meccs közben magyaráz és mutogat megállás nélkül, úgy hozza ki a sodrából az ellenfelet, ahogy Nagy Viktor, a magyar férfi vízilabda-válogatott kapusa a barcelonai vb-n. Fix csereként is már több mint 80 meccse van a Barcában, Frank Rijkaard és Pep Guardiola után Tito Vilanova is meg volt elégedve vele, most pedig Gerardo Martino is számít rá. Igazi bravúrkapusnak ismertük meg, aki ha kell, véd egyet kézzel, egyet lábbal, általában jól jön ki a kapujából a szögleteknél, szabadrúgásoknál, és a védelmet is határozottan irányítja. Ha kitart a lendülete a következő hetekben, a Barca a BL-ben és a bajnokságban is révbe érhet.

La Ligás "rolókirályok", avagy a Zamora-díj legutóbbi nyertesei
Thibaut Courtois
(2013)
Az Atletico Madrid belga kapusa még mindig csak 21 éves, az előző szezonban 37 meccsen 29 gólt kapott. A tavalyi harmadik helyet idén már aligha fogadná el a bajnoki címre is esélyes csapat.



Victor Valdés
(2005, 2009-2012)
A Barca kapusaként azért nem olyan nehéz kevés gólt kapni: ez a csapat nem csak támadni, bizony védekezni is tud. Valdés sorrendben 25, 31, 24, 16 illetve 28 kapott góllal érdemelte ki az elismerést.

Iker Casillas
(2008)
A manapság Diego López mögött jegelt Casillas hat évvel ezelőtt kaparintotta meg élete első és eddigi egyetlen Zamora-díját. A Real 84-36-os gólkülönbséggel lett bajnok, 32 gólt Iker kapott, 2-t Jerzy Dudek, 2-t Jordi Codina.



Roberto Abbondanzieri
(2007)
Azért a Getafé kapusaként se könnyű feladat "zamorásan" védeni, az argentin Abbondanzierinek ez mégis sikerült. 37 meccsen 30-szor jártak túl az eszén, az együttes végül csak 9. lett, de Király-kupa-döntőbe jutott.

José Manuel Pinto
(2006)
JMP-ről már beszéltem ma eleget, de azt még nem árultam el, hogy nyolc évvel ezelőtt a Celta Vigo ikszelt a legritkábban: 20 győzelemmel, 4 döntetlennel és 14 vereséggel, 45-33-as gólkülönbséggel, 64 ponttal lett hatodik.







2014. április 2., szerda

Várólista: Reménytelenül üldözni a győzelmet is rossz lehet, de megérezni a siker ízét, aztán hosszan csak vágyni rá még szörnyűbb

Olyan klubokat kerestem, amelyek legalább egyszer felültek már a három rangos európai kupa valamelyikének trónjára, de emberemlékezet óta nem nyertek újabb trófeát sem egyikben, sem másikban.

1. Fiorentina 1961 (KEK)
Ezekben az években egymás után nyerték a magyar futball szereplői a frissen alapított európai kupákat. Hidegkuti Nándor edzőként a Fiorentinával érte el legnagyobb sikerét. A Kupagyőztesek Európa-kupáját először az 1960-1961-es szezonban rendezték meg, az egykori Aranycsapat-legenda vezette firenzeiek húzták be a nyitó kiírást. A Fiorentina a negyeddöntőben a svájci Luzernt ütötte ki, a Dinamo Zagreb (nemsokára jönnek a horvátok) ellen is elég sima volt, a kétmérkőzéses döntőben a Rangers otthonában (2:1) és odahaza (2:0) is nyert, így magabiztosan hódította el története első és mindmáig utolsó rangos európai trófeáját. Pedig a BEK-ben 1957-ben a Real Madrid ellen döntőt játszó csapat a KEK-győzelme után egyből megint finalista lett a sorozatban, ám nem bírt az Atlético Madriddal. Ezután egyszer, 1990-ben az UEFA-kupában került közel valamelyik európai trófeához, de azt a Juventus húzta be, így a Fiorentina az a klub, amelyik a legrégebben vár arra, hogy újra felüljön a trónra valamelyik elitsorozatban.

2. Benfica 1962 (BL)
Második szereplőnket is magyar edző vezette, és neki nemcsak a világra szóló siker, hanem az azt követő aszályhoz is igencsak sok köze van. A Benfica öt Real Madrid-sikert hozó év után 1961-ben a második klub lett, amelyik Bajnokcsapatok Európa-kupáját nyert. Akkor a Czibor Zoltánnal és Kocsis Sándorral felálló Barcelonát verte 3:2-re, rá egy évvel hiába ért el mesterhármast Puskás Ferenc a döntőben, a blancókat legyőzve megvédte címét a Benfica. Mindezt a csapatot 1959 óta vezető Guttmann Bélával. A világvándor zseni ragaszkodott hozzá, hogy Eusébio hozzájuk igazoljon Európába, de aztán állítólag nem volt harmonikus a viszonya vele, ez volt az egyik ok, amiért Guttmann a duplázás után lelépett. A másik a pénz. "Száz évig nem fogtok kupát nyerni!" - ezzel az átokkal csapta be maga mögött az ajtót. És hiába játszott a Benfica azóta öt BEK- (1963, 1965, 1968, 1988, 1990) és két UEFA-kupa/EL-döntőt (1983, 2013), egyszer sem tudott győzni. Pedig Eusébio az 1990-es, bécsi BEK-finálé előtt még ki is ment az ott nyugvó Guttmann sírjához, de úgy látszik, nem tudta kiengesztelni a mestert.

3. Sporting 1964 (KEK)
Ebben az időben már igen nagy mezőny indult a KEK-ben, a végső győztes Sportinggal szemben is kemény ellenfelek jöttek. A negyeddöntőben például a Manchester United, majd az Olympique Lyon, a fináléban pedig az MTK. A brüsszeli döntőben fordulatos mérkőzésen Sándor Csikar duplájának is köszönhetően 3:3-ra végeztek a felek, a két nappal később Antwerpenben megismételt meccsen már csak egy gól született, és azt sajnos nem a kék-fehérek szerezték, így várni kellett még egy évet az első magyar európai kupasikerre, 41 évvel később az UEFA-kupában jutottak a végső győzelem közelébe a lisszaboniak, de alulmaradtak a CSZKA Moszkvával szemben, így pontosan fél évszázada várnak az újabb trófeára.

4. Ferencváros 1965 (EL)
Tobzódtunk a magyar kötődésű sikerekben, 1965-ben végre magyar klub is felért a csúcsra. 48 csapat vágott neki az akkor Vásárvárosok Kupájának hívott sorozatnak (ma Európa-liga), a Ferencváros a Sparta Brno, a Wiener Sportclub, a Roma, az Athletic Bilbao és a Manchester United kiverésével jutott el a döntőbe. Ott a Juventus volt Albert Flóriánék ellenfele, az egymeccses finálét ráadásul Torinóban játszották. Így is Fenyvesi Máté gólja döntött. 1968-ban újra eljutott a döntőig az FTC, 1975-ben pedig a KEK-ben játszott a kupáért, de előbb a Leeds, majd a Dinamo Kijev legyőzte.



5. West Ham 1965 (KEK)
Míg a Ferencváros a VVK-ban, a West Ham a KEK-ben menetelt a győzelem felé. A döntőben otthon, a Wembley Stadionban csaknem százezer szurkoló előtt fogadta az 1860 Münchent, és ellentmondást nem tűrően, 2:0-val odahaza tartotta a serleget. Fekszik a KEK a klubnak, hiszen tizenegy évvel később ebben a sorozatban került közel hozzá, hogy leiratkozzon ezen listánkról, de akkor az Anderlecht volt a jobb.




6. Dinamo Zagreb 1967 (EL)
A VVK-t két kelet-európai csapat nyerte meg: a Ferencváros mellett a Dinamo Zagreb 1967-ben. A negyeddöntőben a Juventust 5:2-es összesítéssel verte a Dinamo, az elődöntőben az Eintracht Frankfurt ellen 3:0-ra elveszített első mérkőzés után hosszabbításban harcolta ki a döntőt, és ha már ilyen küzdős volt az odavezető út vége, nem hibázott ott sem: 2:0-t és 0:0-t játszott a Leedsszel. Soha többet a közelébe sem jutottak ennek a magasságnak a zágrábiak.


7. Newcastle 1969 (EL)
A Newcastle Angliában a fajsúlyosabb csapatok közé tartozik (vagy inkább tartozott), ám az európai kupákban kevés nyomot hagyott. Azért az Újpestet sikerült elütnie az 1969-es VVK-döntőben attól, hogy a Ferencváros örökébe lépjen. Ekkor már 64 csapat indult a sorozatban, a szarkák a Feyenoorddal kezdtek, a Sporting, a Zaragoza, a Setúbal és a Rangers legyőzésével verekedték el magukat az utolsó párharcig, és ott 3:0-ra, valamint 3:2-re győzve bizonyították, hogy ők a jobbak. Sem előtte, sem azóta nem játszottak döntőt.

8. Slovan Bratislava 1969 (KEK)
Egy másik egykupás csapat, a Slovan Bratislava is 1969-ben nyert. A pozsonyiak a Portót az 1:0-ra elveszített első meccs után 4:0-s visszavágóval ejtették ki, aztán behódolt nekik a Torino is, de a legnagyobb vadat a döntőben ejtették el. Baselben a Barcelona csak futott az eredmény után, 3:2 lett a vége. A Slovannak sosem sikerült megközelítenie ezt a magasságot - de nem is ez a csoda, hanem az, hogy egyszer eljutott idáig.

9. Manchester City 1970 (KEK)
A mai erőviszonyok tekintetében a legnagyobb név a várólistán. A Slovan kezéből kihulló zászlót kapta fel a Manchester City 1970-ben. Pedig már az első fordulóban kemény ellenféllel kellett megbirkóznia, ám végül magabiztosan verte az Athletic Bilbaót. A Schalke elleni elődöntő is sima volt, és a Romát pénzfeldobással(!) "legyőző" lengyel Górnik Zabrze is kapitulált a döntőben (2:1). Európa ezen a 44 évvel ezelőtti győzelmen kívül nem sokat hallott a Cityről.

10. Leeds 1971 (EL)
A Leedsnek több sikeres korszaka is volt, a mostani nagyon nem az, hiszen összeállításunk tíz csapatából egyedüliként nem első osztályú (a Championshipben szerénykedik). Pedig még bő tíz évvel ezelőtt is tényező volt a BL-ben. Korábban játszott BEK- (1975) és KEK-döntőt (1973), a VVK-t kétszer, 1968-ban és az UEFA-kupára váltás előtti utolsó szezonban megnyerte. 1971-ben Torinóban 2:2-t, odahaza 1:1-et játszott a Juventusszal, ha vékonyan is, de meglett a kupa másodszor is a leedsieknek. Azóta viszont csak üldözik.

Ízekre szedett bajnoki cím: Rekordgyorsasággal megnyert bajnoki cím, egész idényt végigjátszó kapus, sárga lapok, lőtt és kapott gólok - de mennyi is az annyi?

A Bayern München megvédte címét a német bajnokságban, mi pedig először a számok segítségével tisztelgünk a Bundesliga császára előtt. Megdöntött rekordok, statisztikák és érdekességek következnek.

EGY IDÉNYEN BELÜL


A legkorábban megnyert bajnoki cím:
a 27. játéknapon*
A legtöbb győzelem zsinórban:
19*
Kapott gól nélkül lehozott meccs:
15 (a rekord:21, Bayern München 2012-2013)
A legkevesebb vereség:
0 (a rekord:1, 1986-1987 és 2012-2013, Bayern München)
A legtöbb győzelem az őszi idényben:
15*
GÓLOK
Rúgott gólok:
82 (a rekord:101, Bayern München, 1972-1973)
Tizenegyesből:
5
Védők által szerzett gólok:
7
Középpályások:
40
Csatárok:
34
Öngól:
1
Gólkülönbség:
+66 (a rekord:+80, Bayern München, 2012-2013)
Kapott gólok:
16 (a rekord:18, Bayern München 2012-2013)
Pontrúgások után szerzett gólok:
16
PONTOK
A legtöbb pont a bajnokság őszi szakaszában:
47*
A legtöbb pont a bajnokság tavaszi szakaszában:
27 (a rekord:49, Bayern München 2012-2013, az idei lehetséges:49)
*új csúcs


EURÓPAI VERETLENSÉGI SOROZATOK

1.
Steaua Bucuresti (román)
(1986. augusztus 17.-1989. szeptember 9.)
104 meccs

2.
Celtic (skót)
(1915. november 20.-1917. április 21.)
62 meccs

3.
Milan (olasz)
(1991. május 26.-1993. március 21.)
58 meccs


4.
Benfica (portugál)
(1976. október 24.-1978. szeptember 1.)
56 meccs


5.
Porto (portugál)
(1994. október 22.-1996. március 23.)
53 meccs


Bayern München (német)
(2012. október 12.-)
53 meccs


MÉRLEG
28 mérkőzés
25 győzelem
3 döntetlen
0 vereség
89,29%
JÁTÉKOSOK
Játszott percek


1.
Manuel NEUER
2340
2.
Philipp LAHM
2024
RAFINHA
2024
3.
David ALABA
2012
4.
Jérome BOATENG
1904
5.
DANTE
1893
6.
Thomas MÜLLER
1823
7.
Toni KROOS
1799
8.
Mario MANDZUKIC
1755
9.
Franck RIBÉRY
1414
Góllövőlista
15 játékos

1.
Mario MANDZUKIC
17
2.
Thomas MÜLLER
12
3.
Arjen ROBBEN
10
4.
Franck RIBÉRY
9
5.
Mario GÖTZE
8
6.
Xherdan SHAQIRI
6
7.
Claudio PIZARRO
5
8.
Bastian SCHWEINSTEIGER
3
9.
David ALABA
2
DANTE
2
Thiago ALCÁNTARA
2
Toni KROOS
2
10.
Philipp LAHM
1
Daniel VAN BUYTEN
1
Jérome BOATENG
1
Asszisztlista
16 játékos


1.
Franck RIBÉRY
12
2.
Thomas MÜLLER
9
3.
RAFINHA
7
Mario GÖTZE
7
4.
Arjen ROBBEN
6
Mario MANDZUKIC
6
5.
David ALABA
5
Bastian SCHWEINSTEIGER
5
6.
Toni KROOS
4
Thiago ALCÁNTARA
4
7.
Philipp LAHM
3
8.
Xherdan SHAQIRI
2
9.
Pierre-Emil HÖJBERG
1
Jérome BOATENG
1
Diego CONTENTO
1
DANTE
1
Mesterhármasok


Arjen ROBBEN
1
Duplázók


Thomas MÜLLER
3
Mario MANDZUKIC
2
Xherdan SHAQIRI
1
Arjen ROBBEN
Franck RIBÉRY
Claudio PIZARRO
Lapok
0 piros


Jérome BOATENG
6 sárga
Mario MANDZUKIC
4 sárga
Toni KROOS
3 sárga
Bastian SCHWEINSTEIGER
DANTE
2 sárga
Franck RIBÉRY
Daniel VAN BUYTEN
Philipp LAHM
1 sárga
Jan KIRCHOFF
A legtöbbször becserélt játékos



Jan KIRCHOFF
11
Az összes pályára lépett játékos száma
21


Nézd meg ezt is:
ROBBEN triplája: